Téma: Csecsemőkori autizmus

Értem, nagyon köszönöm a választ!

Lokasana
Szerintem se aggódj most ezen, mert úgysem fogja most tudni megmondani senki, még szakember se szerintem A gyerekek annyifélék és annyit változnak, később lehet majd ezt látni van e gond és milyen. Az én gyerekem ennyi idősen folyamatosan bámult a szemembe meg mosolygott, ekkor kezdett gagyarászni, utánozta amit mondtam, nem tűnt úgy hogy olyan nagy gond lenne vele Aztán meg mégis később kiderült hogy auti, szóval nyugi, remélem semmi gond nem lesz nálatok Az jó ha a mozgás miatt viszed fejlesztésre, tornára mert a mozgás húzza magával a beszédet és ahogy a mozgása beindul úgy indul be a beszéd is ha nincs más gond

Nagyon köszönöm:) igen, próbálok nem aggódni. Tudom, hogy még kicsi és nem lehet tudni mi lesz... Remélem, hogy beindul a beszede ha a mozgas fejlődik es azt is, hogy esetleg ez a szemkontaktus dolog is fejlődni fog. Azért is aggódtam es még mindig kicsit aggodom, mert nagyon nehéz terhessegem volt sok stresszel es úgy éreztem biztosan miattam tortent ez az egesz. Folyton buntudatom van, hogy mi van ha tonkretettem es a mozgásával is azert van baj, mert en annyira rosszul voltam. Igyekszem azért nem belemerulni ezekbe az erzesekbe es minel tobb örömet adni a babanak minden nap.

Köszönöm megegyszer a valaszt!

Lokasana
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Őszintén nagyon sajnálom, hogy ilyen sok nehezsegen kellett atmennie a babadnak es neked. Teljesen igazad van abban, hogy felesleges előre aggódni es a buntudatnak sincs most tul sok értelme, hiszen csak elveszi az energiát, amit a babara kellene fordítani. Már kezdem elengedni ezt a kérdést, hiszen semmin nem fog valtoztatni az sem, ha véletlenül kiderul, hogy érintett a kisfiam. Minden gyerek csodálatos úgy, ahogy van. Valójában azt hiszem ez az egyetlen fontos dolog es igazsag.
Köszönöm a tanácsokat es a választ. ☺️Nagyon jól esett.
A legjobbakat kívánom nektek!

Kedves Lokasana!
Én csak vendég vagyok itt, de kb 1 évvel ezelőtt írtam ide, tele kétségekkel mint te. Akkoriban ahogy olvasgattam ezt a fórumot, találkoztam egy olyan hozzászólással hogy milyen jó lenne hogy ha akikben felvetődött az aggodalom és itt kérdezősködtek később visszatérnének és leírnák velük mi történt. Én akkoriban gondoltam rá, hogy ha nem felejtem el egyszer visszatérek és leírom mi van velünk. Eddig még nem tartottam nagyon időszerűnek, meg el is felejtettem, de a regisztrációm miatt megkaptam a leveledről az értesítést email-ben és gondoltam írok neked, hátha ad valamilyen támpontot.
Megmondom őszintén nem emlékszem már, hogy mit írtam tavaly és nem is kerestem most vissza, de hasonló aggályaim voltak mint neked.
Hogy azóta hol tartunk, leírom most neked és persze azoknak akik esetleg kétségekkel teli idetévednek. Bár még semmi sincs eldőlve hiszen az én kisfiam most 16 hónapos még csak, úgyhogy bármi lehet, de hátha segitek.
Ő egy tipikusan nehéz baba volt, ma sem egy könnyü eset. Akaratos, hisztis, és nagyon makacs természet. Mozgását tekintve nagyon gyors volt. 4 hónapos korára megfordult, utána 6 hónapos korára már mindenhogyan forgolódott, később gurult is. 7 hónaposan mászni kezdett, 10,5 hónaposan bútor mellett lépegetni, 11 hónapos kora óta stabilan jár. Most pedig fut, lépcsőzik, kanapéra mászik, stb..
Beszédértése kiváló, az ég világon mindent megért.. szinte hihetetlen. Olyanokat is tud hogy hol van anya lába, aztán hol az ő lába.. 11-12 hós kora óta mutogat. Mostanra bármit megmutat, amit szeretne, amit kérdezünk vagy amire fel akarja hívni a figyelmet. Szava nem sok van ugyan (pl. A baba az ba, apa az appapa, a kutya az vau vau, és mostanában mondja hogy nya-ez lenne az anya). Állatok hangját próbálja utánozni, de ez még nem tökéletes De úgy általában mindent utánoz amit csinálunk. Tud etetni, lábamra húzza a cipőt, stb. Rendeltetés szerűen tud játszani sok mindennel, amennyiben nem a házat szedi szét vagy hisztizek mert olyat akar amit nem lehet. Kezdeményez, hozza a könyvet hogy mutogasson, vagy hogy olvassak belőle. Egyedül iszik pohárból (ezt imádja) és kanalazik is több kevesebb sikerrel. Alvása tök rendben, éjjel kb 10 órát alszik egyben (ugy alszik el hogy fogja a kezem) nappal 2,5-3 órát délben.
Ezer féle utasitast tud teljesíteni (“integess a bácsinak”, “dobd ki a kukaba”, “simogasd meg a kutyust”) de mindezt csak ha akarja. Tud puszit adni, de ritkán osztogatja, nevet ha nevetünk, szeret bújócskázni. Tud igent és nemet inteni a fejével. Bár a nap 10-12 órájában szinte csak a nemet használja
Zenére táncol, általánositja a fogalmakat. Kérdezem hol a lámpa, akkor mindegyik lámpát megmutatja. Megtapsolja magát ha szerinte ügyes volt. Kb ilyenek. Viszont vannak nagyon rossz tulajdonságai is: pl. a nevét bár jól tudja, de csak akkor hallgat rá, ha akar, nem mindig csinalja meg amit kerünk, nagyon akaratos ahogy îrtam, ez mostanában pl a kajálásban is kijön. Tud rágni, megeszik mindent de mostanság borzasztóan válogatós. Abszolút többemberes kategória. Pici kora óta nagyon hamar ráun dolgokra, örülök ha valami 10-15 percig lefoglalja. Mostanában (egy betegség után vagyunk) borzasztóan anyás, már zavaróan. Eddig ilyen sosem volt, de most elutasító másokkal. Pedig általában félémk de egyben kivancsi is az idegenekre. Emelett úgy érzem hogy nyughatatlan természet, de ez legyen a legkisebb gondom. Szóval ő egyenlőre így alakul.
Minden esetre fogalmam se volt akkor mikor ideírtam, hogy mennyit de mennyir fog fejlődni. Most úgy vagyok (reményeim szerint legalábbis) hogy olyan nagy baj nem lehet, talán.
De Sokat olvasgattam itt a fórumon. Amit én kiszűrtem az az hogy nem is ezek az igazán döntő dolgok, hanem a szocializáció, az hogy hogy viselkedik majd a többi gyerekkel, illetve még a beszéd. Nálunk az értéssel bizonyosan nincs semmi gond. De azért indulhatna már jobban a beszéde. Illetve en is aggódom a viselkedése miatt, mert pl nincsenek megrögzött dolgai (kerékpőrgetes vagy ilyesmi) de vannak dolgok amiket kifejezetten nagyon szeret (total bezsong a gepektől, fűnyiro, hajszaritó, turmix, stb) illetve imád vizezni. És mindent áztat meg öntöget..meg a sok sok hiszti és dac.. persze ez lehet hogy csak természeti dolog.
Na ennyit regéltem, remélem nem hagytam ki semmit. Lokasan fel a fejjel, minden baba más ez igy van. Korulottunk 10-12 született mikor az enyém is, ahányan vannak annyi félék! Kivanom a legjobbakat és azt hogy a jövőben csak pozitiv kommentek kerüljenek ide mindkettőnk de mindenki részéről is.

Egyet kihagytam!
Nagyon stresszes terhességem volt, erről korábban írtam is szerintem. A tarkóredővel is riogattak. Borzaszto volt, alig vartam hogy megszülessen és tudjam hogy egészseges.
Nos azóta is izgulok időröl időre. De szerintem sok sok anya van ezzel így, valóban nem szégyen. És persze én is úgy vagyok vele hogy jöjjön aminek jönni kell, elfogadom úgyse tudok igazán mit tenni ellene
És abban szinte biztos vagyok hogy valami szenzoros dolog (utal öltözni, pelust cserelni, törölközni) vagy figyelem probléma vagy adhd lesz nálunk. És mielőtt barki kijavit tudom hogy ezeket csak sokára nézik majd, de látom a gyerekem és másokat is. De ha “csak” ennyi vagy ezek közül valami lesz, boldogan el fogom fogadni. Meglátjuk...
Addig is türelemre intem magam, és neked is ezt tudom még tanácsolni. Néha én is szivesen belenéznék a jövőbe de fog az jönni magától is!
Minden jót még egyszer! Szép napokat az összes fórumozónak

Kedves Meszterke,
Nagyon köszönöm a hosszú választ. Igazan jól esik es persze remenyt is ad. Ahogy leirtad én úgy látom a kisfiad nagyon ügyes es jól halad a fejlődése:). Szerintem nyugidt lehetsz felőle.
Igen, ez az aggódás egy nehéz dolog, de már próbálok nem gondolni semmire csak nyugodtan lenni. Persze néha meg elkap az aggodalom es a félelem, de már tudom kezelni. Vannak pillanatok amikor biztos vagyok benne, hogy baj van máskor meg hülyének nézem magam. Viszont a szemkontaktus hiánya szamomra azért aggasztó jel, de probalok arra gondolni, hogy hátha a mozgas lemaradás miatt van valami... Nem tudom.
Igazabol sajnos senkivel nem tudok erről a dologról beszélni egy kicsit sem, szóval emiatt is jól esik, hogy legalabb ide leirhatom es kapok választ, segítseget.Nagyon köszönöm megegyszer a válaszod es a megnyugtatast.

Meszterke
Köszi, hogy leirtad, hogy vagytok most, egy evvel kesöbb, rendes Töled, komolyan Es jo arrol olvasni, milyen szepen fejlodik egy gyermek Jo lenne, ha mas is felbukkanna, Esszi, Cilamila, csak egy icipici hozzaszolasocska? Sokat segitene többeknek, akik hasonlo aggodalmak miatt örlödnek epp a baba mellett..
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Zorka, a túlnyomó többség, aki bébikori diagnosztizálásért jön, az később törli/törölteti magát, szóval sok hsz-ra ne számíts. Viszont nagyon sokan olvassák a topicot.

Szanya
Igen, latom. Az elsö gondolatom persze az, hogy biztos azert, mert vegul aztan minden rendben volt es akkor mar nem erdekes ez itt egyaltalan, vagy kellemetlen leirni, hogy alaptalan volt az aggodalom? Vagy nem auti a gyerek, hanem mas problema lett vele? Hat, akkor ez az ö titkuk marad mar
De ha megis meg akarjatok osztani a tapasztalatokat, gyertek, biztos sokan ertekelnek

Igen, nyilván van akinek ciki utólag.

Sziasztok!

Van egy 1 éves kisfiam, aki miatt nagyon aggódom. Nem integet még, nem tapsol, mutogatni, csak könyvben egy-két dolgot, ami tetszik neki. Figyelmét nehezen kötöm le, ezért is nehez neki tanítani bármit is. Egész nap fel-alá megy a bútorok mellet, egy percre nem áll meg. Játékba eddig bevont engem is (labdáztunk oda-vissza), de két hete arra sem hajlandó, csak a kukucsolás maradt, és a fogócska, semmi más játékot nem játszik emberekkel. Pár szokezdeményt is mondott egy héttel ezelőttig (mama, baba, dede, nemnem, vauvau, kukuk, jajaj), de most azok is megszűntek (nemnem, dede maradt). Emberekkel kapcsolatban szelektál, valaki nagyon tetszik neki, de valakiről tudomást sem vesz, akit ismer, annak örül. Enni egyébként megeszi a darabosat, de az újdonságokat, mindig először fintorogva veszi a kezébe.
Bele vagyok dilizve már ebbe az egészbe, minden nap figyelem, mit csinál, mikor tapsol. Nem azért, mert tragédiának élném meg, ha probléma van, csak nem szeretem a bizonytalanságot. A környezetemet is kikeszitem vele, mindig mondják h tulaggodom ezt a gyereknevelést. Inkább megkérdezem tőletek mit gondoltok?
Mennyire gond, hogy nem tapsol/integet? A védőnő azt mondta várjunk még egy hónapot... Bár azt nem mondta, hogy utána mi lesz.
Hozzateszem, tudom, hogy ilyen piciknél nem lehet megmondani még, de köszönöm, ha írtok!

babi29: az biztos, hogy itt senki nem fogja diagnosztizálni. Tudom, hogy szörnyű a bizonytalanság - amit írsz, beleférhet a normálisba is. Az biztos, hogy a védőnők, gyermekorvosok ezen a területen semennyire nincsenek képben, mindenképpen érdemes kérni vizsgálatot, hogy ne maradj bizonytalanságban. Nem tudom, hol laktok, BPn a Korai fejlesztőnél érdemes érdeklődni sztem, és kérj vizsgálatot Korai fejlesztő

Sziasztok,
Kb. 1 éve tettem fel kérdést a kisfiammal kapcsolatban. Most pedig azert írok, hogy elmondjam - azoknak az anyukáknak/szülőknek akik esetleg ugyanúgy aggodnak, ahogy en aggodtam- végül minden rendben lett velem.
Habár szemkontaktust tovabbra sem szereti. Nem néz bele a szemembe, de mar megszoktam. A többi teruleten viszont minden rendben van vele. Szépen beszél, játszik es kapcsolódik mindenkihez.Jelenleg 19 hónapos.

Nem akarok tömény rosszindulat lenni, de az enyém is szépen beszélt, játszott és kapcsolódott mindenkihez ennyi idősen is, meg most is, mégis Aspergeres, mint egy ház. Szemkontaktus rokonokkal, ismerősökkel, sőt szimpi idegenekkel sem gond már, de 3 alatt gond volt.

Meglatjuk még mi lesz bár nem igazán zavar, ha véletlenül ez a helyzet es aspergeres. Azért köszönöm az infót.

Drukkolok Nektek, hogy minden a lehető legjobban alakuljon. Szerintem azért zavarna, ha mondjuk heti kétszer kellene a gyereked heti szinten 15e Ft-ért fejlesztésre hordani, mert nálunk ez van, pedig spektrum szélén van, magas IQ-val. Volt időszak, amikor nem lehetett letérni a hazafelé vezető útról, vagy 20 perceket monologizált. Van, aki enyhén érintett gyerekkel évek óta nem tud új helyre menni nyaralni, mert annyira rugalmatlan a gyerek. Ahogy nem tud beülni egy étterembe sem. Nekünk ezek mennek. Szóval azért ezt se merném így kijelenteni a helyedben, hogy tuti nem zavarna, ha úgy alakulna. De mivel még nagyon kicsi a gyereked, és a szembe nem nézés csak egy lehetséges tünet, és nem diagnosztikus értékű, tényleg az a jó, ha kivársz türelmesen. 2-3,5 éves kor között úgyis kiderül, hogy mi a helyzet.

Az, hogy nem zavar nem azt jelenti szamomra, hogy nem lenne teher, ha fejlesztésekre kellene vinnem. Csupan azt, hogy attól még a kisfiam marad es ugyanugy fogom szeretni egy esetleges diagnozis utan is. Ettől függetlenül nem szeretnék ilyen hatalmas terhet hordozni.

Ja, így már értelek