Téma: Csecsemőkori autizmus

Szia Szanya1!

Nagyon hálás vagyok a gyors válaszodért. Írtam Cilamilának privit is...
Igen a neurológus szerint minden rendben volt amit abban a fél órában látott 2 hete. (Amit jegyzett meg, hogy még sokszor ökölben tartja a kezét és kicsit görcsösen tartja maga előtt a karját, mintha "védekezne". És a koponyájára kérdezett rá, hogy születéskor is hosszúkás volt-e... ?)
A Bpi korai fejlesztőt hívtam. Igazából amiatt is írtam ide, mert ott azt mondták, hogy kvázi nyári szünet van, küldjem vissza a kérdőívet és szeptemberben tudunk legkorábban találkozni!!!

Sajnos rettegek, sírógörcseim vannak (már néha a nagyobb gyerekek előtt is), valamint olyan gyomoridegem, hogy van, hogy csak este tudok enni, de közben hasmenésem van. Félek, hogy pokol lesz a családunk élete emiatt. Ez persze jórészt önzőség, amit szégyellek is és biztos velem (is) baj van. Annyit már google-ztam a témában, hogy tudom vannak fokozatok, de még így sem tudok úgy ránézni a fiamra, hogy ne arra gondoljak, hogy nincs rendben a kis feje (nem fogunk tudni vele kommunikálni, közösen nyaralni, a tesók játszani vele, nem lesz önálló, boldogtalan lesz stb.) :_(

Pszichológust tudnál akár priviben ajánlani?
Ezen az állapoton sürgősen tovább kell lendülnöm, mert jön a nyári szünet és a 3 gyereket el kell lássam. A háziorvosomhoz megyek a héten, de mivel még csak szoptatok (abban bízom, hogy ez csak segít, hogy valami kötődés kialakuljon/maradjon) nem tudok bekapni 1-2 nyugibogyót ami legalább ideig-óráig segítene...

Sajnos ez ilyen, autizmusban semmit nem lehet elintézni pikkpakk, olyan kevés a szakember. De teljesen mindegy, mondom, hogy semmit nem lehet csinálni ilyen kicsivel, kimondani se, hogy auti, szóval felesleges kör. Egyáltalán nem biztos, hogy auti, azontúl, hogy lehet, hogy semmi baja, lehet bármi más is. Majd később kiderül.

Ha szoptatsz, akkor nyilván nem lehet szedni erre semmit, pedig lehet, hogy csak valami a hormonok miatt elállítódott és helyre rakná valami bogyó. Pszichológust nem tudok, nekem ilyen problémám nem volt.

Köszönöm. Akkor már csak abban tudsz tanácsot adni, hogy mennyire merjem társaságba vinni, vagy akár a tesókat "nyomulni"? Vajon jobb ha szokja az embereket minél előbb, vagy csak jobban bezárkózik tőle? (mert érezhetően nagyon hamar lefárad a társaságtól, még tőlem is)
Tudom (gondolom), hogy nem vagy orvos, de hátha van idevágó személyes tapasztalatod...

Társaságba? Ha játszótérre gondolsz, vagy valami babaprogramra, akkor miért ne, bár nekem egy kicsit korainak tűnik egy 4 hónapos esetén, aki ha jól rémlik, ilyen tájt még alapvetően fekszik.

Ezt eldöntötted, hogy auti? És mi az, hogy bezárkózik? Az enyém kifejezetten nyitott.
Egyszerűen természetesen kellene viselkedni, nem történt ugyanis semmi...

Persze ilyenekre: Babamamaklub, unokatestvérek, nagynéni vigyáz rá, dédmamát látogatunk...

Hasra tud fordulni az egyik irányba, úgyhogy, ha lerakom rögtön hasra fordul, ahol par perc után elfárad, ordít és utána már sehogy se jó, max ha kifelé fordítva vagy a vállamon tartva nézeget, úgy hogy midenfelé járkálok. ha játszani (egyszerű mondóka, éneklés) próbálok vele ölben, akkor fél percen belül elfordítja a fejét és sír.
másik verzió: (ha 10-ből 1* nyugodtan ébredt, mert egyébként kb. 30 perceket alszik és olyan zokogva ébred, hogy 5perc mire rázogatással megvigasztalom, mert csak a hangomra, felvevésre nem nyugszik meg) magában elnézeget a babakocsiban, kiságyban akár 10-20percet, akár félhomályban! (és ha meglát csak meglepetten néz) vagy az épp játszó nagytesót nézi a pihenőszékből, érdeklődve, de nem mosolyog, "válaszol" babanyelven ha hozzászól, hanem félrenéz (ez utóbbinál van olyan érzésem, hogy a saját világában van, ahonnan csak szemlélődik)

Hát igen, becsípődött ez az autizmus dolog elismerem. Igazából nem merek nagyon utánaolvasni mert így is kóros/túlzott reakcióim vannak és a legrosszabbakat képzelem
(Eleve gyenge idegállapotban ért ez a dolog és biztos a hormonjaim is benne vannak...)

Köszönöm, hogy írtál! Látod azt sem tudtam, hogy van aki érintett és mégis nyitott.

Keresek pszichológiai segítséget magamnak mielőbb, és ha elfogadtam azt hogy lehet hogy van valami de a várakozáson kívül nem tehetek egyelőre semmit, majd átolvasom a fórumokat, infókat itt.

Azt simán, persze.

Ez nálunk is így volt, szétment a derekam az állandó cipeléstől. A szemkontaktus volt nálunk is feltűnően rossz ebben az időszakban, de nem akarlak idegesíteni, ez még tünetnek kevés. Kicsit erőltetni kell azért a hasalást, hogy erősödjön és azért a neurológust időnként érdemes meglátogatni, biztos, ami biztos.

Annyi azért lényeges, hogy az autizmussal nem lehet mit csinálni ilyen picinél, de ha más van, vagy más is van, azzal igen. Pl. ha hipotón és azért ordít hason, akkor jó lehet valamilyen torna. De ha lenne valami ilyen, akkor csak észrevette volna a neurológus.

Ha már ennyire sikerült rástresszelni az autizmusra, akkor lehet, hogy nem ártana inkább utánaolvasni, mert rengeteg olyan sztori van, hogy a gyerek a fejlesztések (és a saját képességei) hatására szépen kompenzál iskolás korra és integrációba megy, barátai vannak, később megházasodik, gyereke lesz... Ez egy spektrum, nem úgy kell elképzelni, hogy minden auti befordultan hintáztatja magát a sarokban. Mindenféle van.

Nálunk a legelső tünet így visszagondolva már az inkubátorban megvolt, akkor nem értettem, kétségbe is voltam esve, hogy istenem ez a gyerek utál engem Ugye PiC-en ha jól van a kis korababa akkor mondogatják nyúlj be az inkubátorba a gyerekhez, simogasd meg, jót tesz neki, meg a betegebb babáknak is a szaturációja tökéletes lesz. Nah az enyémnek akárhányszor benyúltam leesett a szaturációja. Nem szerette. Mondták meg párszor nyúljak be, aztán mikor a 90es szaturáció meredeken leesett 30ra akkor odakiabált a nővérke hogy jaj anyuka hagyja, nem tesz jót neki. Nagyon sokat bőgtem emiatt akkoriban. A kenguruzásnál is mikor előszőr adták ki az inkuból, totál para voltam mert állandóan esett a szaturácíoja, fészkelődött, utálta a bőrkontaktust. Aztán persze később otthon hónapokig ölben kellett cipelnem, mert csak úgy volt el, de ruhában már nem zavarta Ma már értem hogy nem szereti a simogatást és a bújást is csak akkor ha ő kezdeményezi

Nekem ami először feltűnt pár hónaposan hogy furi a gyerek, hogy volt egy nyuszis plüss csörgője és állandóan csak a fülét birizgálta. Órákig el tudott benne merülni, de semmi mást nem csinált vele csak birizgálta. De ettől függetlenül teljesen normális fejlődésűnek tűnt és mindenkire mosolygott, nézett a szemünkbe, szóval 1 éves korig bennem nem nagyon merült fel hogy gond lenne vele, az tett be hogy az istennek se akart elkezdeni mutogatni

Sziasztok!
Először is valószínűleg nem jó helyre írom a hozzászólásomat, de nem igazán találom fel magamat az oldalon. Ezért előre is elnézést kérek.
Másodszor itt ebben a topicban találtam egy olyan témát, amely nagyon érdekelne és ami miatt én is rengeteget aggódok. Biztos sokan leszólnak majd, amiért így izgulok, de kérlek ne ítéljetek elsőre, amúgy is van egy aggódos természetem, amire 1-2 dolog még rátett pluszban a terhességem és az első babázós időszak során. Nagyon érdekelne, hogy Ciamilla és Esszi nevű felhasználók története hogyan végződött én ugyanis időről időre csak aggódok. A fő oka ennem, hogy a terhességem 12.hetében 2,6mm tarkóredőt mértek a fiamnál. Akkor egy ismerős beleültette a bogarat a fülembe, hogy valakinek ilyen értékkel később autista lett a gyereke. Tudom, hogy ez nem függ össze, mégis azóta nem megy ki a fejemből. Biztosan pszichológushoz küldtök majd, amin már én is gondolkozom, de úgy érzem csak akkor nyugszom meg, ha másokkal is tudok/tudnék erről beszélni. Az én gyerekem még mindössze 5 hónapos lesz 1 hét múlva, és tudom hogy ez még semmi! Higyjétek el, nagyon jól tudom, hogy kb 3 évre vagyunk attól hogy még ha baj is van az kiderüljön, de 1-2 dolog annyira idegesit, hogy úgy érzem muszáj valakivel, valakikkel megosztanom.
A babáról:
Február elején született, első hónapját végigsírta kb reggeltől estig. Ez a tarkóredő után (ami miatt végigsirtam a terhessegem) nekem kb majd hogy nem azt jelentette hogy itt tutira baj van. Aztan azzal lett jobb a helyzet, hogy a hordozokendoben es a babakocsiban aludt a gyerek. Viszont kb 4 honapos koraig nagyon nyűgös, nappal nehezen alvo gyermek volt, akinek a vegtagjai reggeltől estig kb folyamatosan mozogtak. Egyebkent sajnos azota is nyugos baba, neha napjan alig van egyhuzamban mondjuk 20-30 perces nyugodt, boldog pillanata. Nyögdecsel, sirdogal, ha hasrafordul az a baj, ha visszaforditom az a baj, ha atteszem a jatszoszonyegrol akkor az, es igy tovabb.. de alapbetoen amugy mindent csinal amit kell. Igaz a gőgicseles hol elindult, hol megallt de tulajdonkeppen olyan 5-6 hetes kora ota van hangja a babanak. Leginkabb 3 honapos koratol hasznalja, babanyelven, de van hogy napokig csak sikongatva. Jelez ha ehes, es ma mar nappal is elalszik, mivel meleg van igy muszaj volt bent is, jelenleg rajtam vagy ha melyen elaludt az agyaban is elalszik napi 2-3x 1,5 orat kb. Ejjel alszik, igaz a melegtol most hajnali 5 korul megebred. Na de nem is ez a lenyeg...ami engem nagyon zavar: tobbszor volt hogy napokig nem volt gogicseles csak nyűglődes.. 50-50%-ban mosolyog vissza. Idegenekre kb soha(!) ma talalkoztam 5 babas ismerossel. 3 babara ramosolyogtam (3,7,8 honaposak voltak) mindegyik visszamosolygott. Az en fiam senkire, de meg kb ram se. A tukorben nem nezi magat, inkabb elnez oldalra, lefelé, ha belenez a tukorbe, akkor is inkabb engem nez. Ma pl az idegenekre csak 1 pillanatra nezett ra, hiaba beszeltek hozza, azonnal el is vette a tekintetet.
Ha kezben felveszem akkor is a legtobbszor lefele nez es nem az emberekre, nem a szemube. Az anyuka 7 honapos babaja meg ki se tekintett a szemembol amig beszelgettunk
Bar rank mosolyog es orul nekunk, de ez sem mindig jellemzo. Van amikor hiaba beszelunk, mosolygunk, nincs reakcio. Maskor meg tavolrol figyel es egyszer csak “hozzamszol”, rammosolyog. Amugy ha megsimogatjuk, megpusziljuk, azt szereti, meg a jatekokat is mind megfogja, szajba veszi. 3,5 honaposan fordult hasra, mar jobbra-balra is megy neki. Vissza még nem tudja. Jatekokat hason ragcsalja, fogdossa. De a jatszoszonyegen lelogo sok jatek neha idegesiti. Sir a nagyon hangos hangoktol, es akkor is ha “brrrr...” hangzot csinalok hosszasan felette állva. Amugy ha jovunk megyunk, kovet bennunket a tekintetével, de nem mindig figyel ha hozza beszelunk, vagy szolongatjuk. Es meg 2 dolog. Rettentő pici a kutacsa. Mar alig tapinthato. Kozben ő meg jo nagy baba, kb akkora volt mint egy 6-7 honapos kislany. 3500g 36cm fejjel született. Most már 7kg felett van, 42cm a fejkörfogata es 66 cm hosszú. Eleg nagynak tűnt a többi gyerekhez kepest. A feje is.. nem tudom hogy pl ezek jelentenek-e valamit, en itthon mindig arányosnak lattam, amugy tünderi arca is van. De ma nagyon ledöbbentem. Mindig mondtak, hogy vasgyúró, es moat összehasonlítva tenyleg annak tűnt. De nehany dologban meg annyira ügyes. Pl. 5 napja kap almát és ma már tatotta a száját mikor meglatta a kanalat. Viszont az emesztese nem az igazi. Mai napig feher darabos a szeklete a tapszertől, illetve nagyon sokszor van székrekedése mióta nem kap anyatejet. Kukucs jatekora neha mosolyog, vagy “he-he”-zik, de nem mindig, es nem is mindenhogy. A leginkabb engem ez a keves mosoly es szemkontaktus zavar, bar van hogy hosszasan figyel bennünket mikor egymashoz beszelunk. Mostanaban viszont allandoan azt nezi hogy mi van a kezünkben. Meg a nyűglődés, hat az neha szinte elviselhetetlen. Mar 2 neurologus latta. Egyikuk sem talalt gondot, igaz az elso megjegyezte hogy figyeljuk mennyire fogyel bennunket es hoy utanoze, mimikat, ilyesmit. Hat ez még kb egyaltalan nincs. De ez a foldrenezes meg a tukor ignoralasa is fura nekem. Na ennyi..
Biztos hogy rengeteg hulyeseget es felesleges aggodalmas dolgot irtam. Kerlek segitsetek nalatok volt-e ilyesmi. Tapasztaltak szerint ezekre a jelekre ebben a korban erdemes figyelni? Van okom valoban aggodni?
Ne haragudjatok hogy hosszu lettem. Ha olvassa valaki megkoszonom ha ir. Egy nagyon aggodos anyuka

Szia meszterke! Tényleg nagyon pici a baba ahhoz , hogy bármit lehessen mondani. A szemkontaktust figyelheted, az azért ha kevés utalhat valamire, de ezen kívül semmi sincs még egy ennyi idős babán, ami autizmust valószínűsít. A hangutánzással próbálkozhatsz, de az is nagyon korai. Esetleg valamilyen tejmentes tápszer jótékony lehet, ha már nem szoptatod. A tej és glutén kerülése jótékony lehet, sok kisgyereknek segített, amikor megbújnak emésztési problémák is a háttérben.

Nagyon szépen köszönöm a választ! És, hogy nem küldtél el melegebb éghajlatra a kérdésemmel. Figyelem akkor majd..
ha egyébként mondókát mondok, vagy enekelek akkor vegig a szemembe nez és maskor is elofordul hogy hosszasan nez, de ez hogy kezben mindig csak lefele tekint, pedig mondjuk ott allok szemben vele, meg hogy peldaul a tükörtől is sokszor konkrétan elfordul, nekem fura. A kukucs jatekra is csak “enyhen” reagal ugye. Edesanyam egyebkent olyan iskolaban tanit ahol vannak akadalyozott gyermekkek, rengeteg szempont szobajon naluk, tehat annyira nem all messze a csakadunktol a dolog, de azert en bizom benne, hogy mondjuk 5 év mulva csak mosolyogni fogok a felelmemen. Ha esetleg barkinek eszebe jutna ezekkel kapcsolatban valami, akkor megkoszonom ha leirja, még akkor is, ha ez jelenleg semmit sem jelent.

Szia meszterke86!

Nálunk rendben volt a tarkoredo méret, 1.1 ha jól emlékszem. Sok volt a sírás mikor pici volt és nem nagyon tudtam, hogy miért sír, mindig egyformán sírt, de mégis mindig máshogy attól (a húgánál mindig tudtam, pedig lehet ő is érintett). Volt gond a szoptatassal is, nem evett eleget napközben, pedig lett volna mit, éjjel meg simán sokat szopott. Ezt rafogtam arra, hogy nyár volt és biztos csak szomjas. Csak akkor már fél óránként üvöltött, de mindig csak úgy egy-ket percig szopott. Persze a tápszert meg a cumisüveget jó sokáig nem fogadta el. Pl közben sem vett fel szemkontaktust egyik gyerekem sem, pedig annyira azt olvastam mindenhol, hogy ez ilyen meghitt, egymás szemébe nézős dolog. Nekem a lányom, aki még nem kapott diagnózist még akkor sem nézett sose rá az arcomra sem, ha a kezemben mondtam neki a mondókát, de nemcsak kicsinek, másfél évesen se...
A mosolygas nálunk is úgy volt, hogy másra nem nevetett vissza, meg is jegyezték az emberek, nekem meg rosszul esett,mert ránk itthon nevetett. A játékokkal se nagyon foglalkozott akkoriban, ez változott ahogy elkezdett mászni. Félt bizonyos hangoktol, pl wc lehuzas, orrfujas, ezekre még álmában is felkelt sírva.
A gagyogast még most sem tudom belőni, hogy az volt-e vagy nem, egyik gyereknél se, illetve hogy az úgy elégnek számít, vagy kevésnek, fogalmam sincs hogy hogy kellene gagyognia egy csecsemonek úgy élesben. De amiket olvastam róla aszerint a fiam nem igazán gagyogott, inkább visitozott.
Kb ennyi jut eszembe olyan pici korából. A fiam most töltötte a 4-et, neki van diagnózisa, a lányom a 2-ot, őt még nem vizsgálták, de gyanús.
Még tényleg nagyon pici a baba nálatok, ne aggódj előre nagyon, mert tönkre mész teljesen. Persze mondom ezt így, hogy én is halálra aggódom már 2 éve magam a lányom miatt, mert még mindig kicsi szerintem ahhoz, hogy biztos diagnózist kapjon.

Kedves Misty!
Neked is nagyon szépen köszönöm, hogy írtál és megint csak azt is, hogy nem szúrtok le az aggódásom miatt. Tudom, hogy nem kellene, de mégis annyira nehéz. Az én gyerekem csak az elején sírt sokat, viszont miután azt abbahagyta kezdte a nyűglődést. Nem hazudok nektek, ő egész álló nap nyűgös. És nekem fogalmam sincs mi a baja. Igaz ma vettem észre, hogy alul attörte az ínyét az első foga.
Ő jól eszik egyébként, már megduplázta a súlyát és még csak most lesz 5 hónapos. Almát is elfogadja, mindent megeszik amit adok neki. De már sem a cumisüveges sem a kanalas étkezésnél nem néz rám.. nagyon aggaszt ez is. A kanalat meg a cumisüveget fikszirozza. Max a tapszeres etetés elején nez rám par percig, de ez sem mindig. Őt mondjuk a jatekok erdeklik, megfogja, razogatja, ragcsalja őket. De esküszöm most már még gyengebb a szemkontaktus. Egy 15-20 masodpercre sem tartja. Ramnez ha beszelek, aztan rogton masra. Persze minden mast tök sokaig fixiroz, nehogy megnyugodhassak. Neha ram is visszamosolyog, neha nem. A zajoktol (turmix, porszivo..) szinte kivetel nelkul megijed, igaz aztan megszokja. A gőgicseles nalunk is sokszor inkabb visitas de azert ő “mondd” mas dolgokat is, igaz ez az egesz napos nyűgösség kb minden mas hangadastol elveszi az időt.
Sajnos rengeteget vagyok vele egyedül és neha borzaszto nehezen birom. A ferjem szerint semmi baja, bar ő nagyon keveset latja, es ha megis velunk van egy fel nap alatt kikeszul mert a gyerek folymatosan csak es kizarolag nyűglődik.
Bevallom nekem rossz érzésem van, es tudjatok mar előre latom, hogy ha vmi. gaz beigazolodik akkor itt nekem minden egyebnek vege. Annyira szerettem volna babát.. vilag eletemben masra se vagytam, es most kb 5 honapja pokol az életem. Raadasul őt kb semmi nem koti le 5 percnel tovabb.
Bocsanat, hogy itt öntöttem ki a lelkem, de nagyon jól esik, hogy leirhattam.
A szerencsem csupan az, hogy ő altalaban alszik 2x 1,5 orat napkozben, meg ejszaka (1 hajnal 5 körüli ebredessel) 9-10 orat. Ennyi nyugalmam van...es lehet a bajok majd csak ezutan kezdodnek.

Nagy mázlid van, hogy ennyit alszik a gyerek. Mi nem aludtunk évekig. Amíg nem kezdett járni, minden percét rajtunk lógva töltötte, mivel amúgy nyafogott, nyűglődött. Ha nem megy egyedül, akkor fogadni kell egy bébi szittert és foglalkozni közben valami mással, az jót tesz.
Ebben a korban nem lehet látni, hogy van-e valami baja, de ha ennyire aggódsz, akkor nézesd meg neurológussal, ők megnéznek piciket is. Amúgy meg én nem pszichológust javaslok, mert annak sok értelmét nem látom, viszont bébi szittert azt annál inkább, mert ennek a parázásnak semmi értelme. Még ha auti lesz is, sincs feltétlenül dráma. Mindenesetre mi itt többet segíteni nem tudunk.

Kedves Szanya!
Igen, tudom. Köszönöm, és meg is értettem. Látta őt neurológus, mert már nagyon szűk a kutacsa, ezért a háziorvos javaslatára megmutattuk. Rendben találta, bár neki is feltünt, hogy picit kevesebbet figyel.
Nem is attól felek igazan, hogy auti lesz, hanem mert tudom, hogy ha az lesz akkor a hazassagomnak vége, mert a ferjem ezt biztosan nem fogadja el. Amugy valoszinuleg akkor a szakmai eletemnek is vege, de ezt mar akkor elfogadtam amikor 2,6mm tarkoredovel megigertem magamnak hogy barmi lesz is szeretni es segiteni fogom ezt a babat, gyereket, majd felnőttet.
Köszönöm a válaszokat mindannyiótoknak!

Szia meszterke!
Ennyi idősen tényleg nem lehet még semmit megàllapítani
Az enyém 5 hónaposan mindenkire teli szájjal vigyorgott, mondták is milyen kis barátkozós baba és mindenkire bámult a hatalmas gyönyörű szemeivel Nagyon hanar elkezdett gügyögni, 1 évesen már értelmes szavai is voltak. Másfél éves korában volt egy nagy visszaesés amikor sokminden tudást elhagyott és változott sokat a viselkedése.
Ami nekem furi volt hogy a nyuszis játékkal csak úgy játszott hogy a nyuszi fülét birizgálta. A játékokkal csak úgy akart játszani hogy pörgette őket de a legfeltűnőbb az volt, hogy nem kezdett el 1 évesen mutogatni. Orvos megnyugtatott ráér még és miattam nem mutogat, de sajna még 2 évesen se mutogatott. Mindenki dicsérte milyen jó gyerek, milyen jól elvan egyedül, milyen szuperül eljátszik egyedül. Mikor a védőnő mondta ezt akkor már komolyan elgondolkodtam rajta, hogy ez nem lehet normális ha más gyerekeknél nem így van
Szóval lényeg a lényeg, még nagyon pici a gyerkőcöd hogy bármit is lehessen mondani rá.
A tarkóredő úgy emlékszem enyémnek 2,7 volt, de szerintem gondot az okozhatott hogy különböző okok miatt az egész terhességet végigstresszeltem, ez valószínűleg nem igazán tett neki jót.

Kedves Babesz!
Nagyon szépen köszönöm a válaszodat!
Őszinten szólva én a tarkóredő utan 2 hónapig nap mint nap sírtam. Aztán is végig azért imádkoztam, hogy csak egészséges legyen. Szóval stresszben az én gyerkemnek is bőven volt része. Arról nem beszélve, hogy a terhesség 8.hónapjában még dolgoztam, pedig éreztem, hogy már nem nagyon bírom. Ő túlhordás miatt végül császáros baba, szerintem nem véletlenül nem akart megszületni-de lehet, hogy ezt csak bebeszélem már magamnak. Megkérdezhetem mi van most a gyermekeddel? Ő mennyi idős? A különböző fejlesztések (amire gondolom jártatok, jártok) milyen eredményt hoztak számára? Tud pl. rendes ovodába, iskolába járni?
Én tulajdonképpen nem is attól félek a legjobban, hogy valami gond van, hanem inkább az ismeretlentől azt hiszem.

Eszterke
Az én fiam most 4,5 éves. Integráló oviba jár, ami csak nevében integráló, egy sima ovinak felel meg.
Néha nehéz. Hivatalosan még nincs auti kódja, a pszichológus szerint csak hátrány érné miatta, csak felcímkèzné és nehezebb lenne ovit találni neki itt nálunk.
Helytáll az oviban, de nehéz neki. Sokan vannak a csoportban, nem jut rá figyelem, ő pedig nem az aki szól ha baja van, max csak nekem mondja el. Sokat szorong, bár sokszor van hogy jól érzi magát bent de már 35 fős csoport, még nt gyereknek is sok lehet ennyi gyerek között lenni.
A beszéd az ami le van maradva rendesen a korosztályától. Miután 1,5 évesen elhagyta a normál beszédet elég sokára kezdett el újra beszélni. Elég sok küszködés volt (rávennem hogy kezdjen el hangokat utánozni) mire elkezdett szavakat utánozni. Azt hiszem 2,5 évesen kezdett el szavakat utánozni majd magától is mondani. A beszédértése nagyon rossz volt és a mai napig vannak problémák vele, főleg ezzel foglalkozunk most. Kevert spec diagnozisa lett szakértői bizottságnál, arra kapott fejlesztést a koraiban, az sokat nem ért. Most az oviban új fejlesztője van. Ő elvileg logopédus, tőle sokmindent tanult az utolsó félévben, vele nagyon megvagyunk elégedve.
Tsmt-zünk már 2,5 éves kora óta. Mozgásbeli gondjai, lemaradásai is vannak és beszélni is újra akkor kezdett el amikor elkezdtünk a mozgásproblémákon javítani. Járt még csoportos beszédfejlesztésre, hrg-re amikről rosszat nem tudok mondani de olyan kevés ideig járt (tanév vége fele kezdtük el) hogy nagyon nem éreztem pozitív hatást.
A beszéd fejlődésében nagyon sokat dobott az ovi, nagyon sokat tanult a többi gyerektől. Autispec fejlesztésre nem jár, de asszem már tényleg bejelentkezünk, hátha segít. Vannak dolgok amikhez nagyon ragaszkodik és nem akar váltani. Nehezen megy a szobatisztaság. Nem hajlandó wc-be pisilni. Mikor az elején próbáltuk nagyon megijedt tőle, elég sok idő volt rávenni hogy egyálalán ráüljön. Most már bárhova hajlandó pisilni ha kell csak a wc-be nem, ezt nem tudom még hogyan fogjuk megugorni de ez haladás mert ezelőtt addig tartogatta míg be nem pisilt a gatyoba. Nem hajlandó akármilyen pohárból inni. Most épp üvegpohárból nem. A többi dolog nem vészes, de ahogy egyre idősebb egyre jobban előjönnek a kis furcsaságai, egyre jobban látszik hogy ő más.
Egyébként a barátkozós rész benne van, mert próbál barátkozni gyerekekkel, még idegenekkel is csak sokszor nem tudja hogyan kellene. Sok gyerek között megijed de ha csak páran vannak akkor eljátszik velük, szóval nem az az elzárkózós típusú gyerek ő Nagyon sokat beszél, szinte egész nap és sokszor ugyan hibásan, de folyamatosan dumál, néha idegesítően sokat de nem bánom mert volt olyan idő amikor azt hittem sosem fog beszélni. Nem fejlődik olyan tempóban a beszéde mint egy nt gyereké, de hálistennek folyamatosan egyre jobb és jobb
Én most azt mondom jelenleg sokkal jobb a helyzet mint amilyennek 2,5 éves korában láttam a jövőjét de sokat kell vele foglalkozni, nem mennek olyan egyszerűen a dolgok mint más gyerekeknél

Kedves Babesz!
Köszönöm a valaszod! Én egy ilyen szituációval most azt gondolom teljes mértékben ki tudnék békülni.
Bár nyilván nem vagyok benne, így sokan gondolhatják, hogy ne nyilatkozzak elhamarkodottan amíg nem tudom pontosan, hogy adott dolog mivel jàr.
Mióta megvan a babám rengeteget olvastam mozgásfejlődésről, ő sokat pl. feszegette magát. Viszont nagyon sok mindent nagyon gyorsan és pontosan csinàl, ami a mozgással kapcsolatos, bár tudom, hogy a forgás az még igen messze áll a járástól, futástól, ugrástól.
Azt viszont észreveszem és látom, hogy jelenleg ezt a babát nálam/nálunk minden jobban erdekli. Mondent meg akar fogni, mindent meg akar enni..mozogna mar ezerrel.. azt figyeli mi van nalunk, mit csinalunk, tudom hogy még pici baba, de az már most egyértelműen látszik, hogy nem egy nyugis jelenség.
De én sajnos alapból túlságosan aggódós vagyok. (Konkrétan nem alszom, ha valamelyik családtagom pl. repülőn ül-szóval alapból picit zakkant vagyok )
Úgyhogy ahogy egyre nő akaratlanul is azt vizslatom mit csinál és mit nem.
Minden esetre nagyon jó, hogy van ez a fórum, én köszönöm az összes hozzászólást! Megpróbálok két lábbal a földön maradni és élvezni is a dolgot. Ha bárki írna még, én minden hozzászólást megköszönök továbbra is!
Jó egészséget, szép napokat kedves Édesanyák! <3

Sziasztok,
Remélem jó helyre írok.
A kisfiammal kapcsolatban szeretnék érdeklődni, kerdezni. Szoval a babam most 7 hónapos es egeszen kiskoratol kezdve furcsa dolgokat veszek észre. Először is ami a legfeltunobb számomra az a szemkontaktus hianya. Illetve nem teljesen hianyzik, de nem olyan, mint amilyennek elkepzeltem. Ha pelenkazom egyaltalan nem nez a szemembe csak a számat figyeli es a ruhamat. Ha felultetem az olembe akkor sem nez a szemembe szintén a szamat nezi es a ruhat. Ha a szekeben ul akkor belenez a szemembe es ha a ferjem tartja akkor is plusz amikor a tukor elé allok vele azt hiszem akkor is bar, hogy őszinte legyek mar neha en magam sem tudom. A masik ami fura az az, hogy nem igazan gagyog vagyis most elkezdte, de nincs oda-vissza kommunikacio, nem probal utanozni. Nagyon szereti a ruhakat fogdosni es a címkéket. Azt hiszem ezek azok a dolgok amik aggasztanak, de legfokepp a szemkontaktus es az hogy nem vizslatja az arcomat. Ugy tudtam, hogy ez fontos lenne. Ha meglat nem mosolyog csak akkor ha en ramosolygok. Altalaban azon mosolyog amugy ha valami vivceset csinalok a számmal... Fogalmam sincs, hogy ez nirmalis e.
Barkivel szivesen elvan nem erzem azt, hogy szuksege lenne ram vagy tudna, hogy ki vagyok. A mosolyt mindig viszonozza sőt ha csikizem nevet es ha bujocskazok vele akkor is nevet. A nevére sokszor hallgat, de ha jatszik akkor nem. A beszedre nagyon-nagyon figyel az enekre mosolyog, ha puszilgatom mosolyog es szereti az olelgetest is. Rendesen alszik es eszik. Jatekokat osszeutogeti, a húzós jatekokat odahuzza magához, lapozza a kemenykotesu konyveket es ha elbujtatok egy jatekot akkor megkeresi illetve lehuzza rola a ruhát. Mozgasfejlodese feszesseg miatt el van maradva eléggé. A karantén miatt nem vihettem sehova nekem kell tornaztatnom. Most annyit csinál, hogy hatrol hasra fordul, de hason a keze feszessege miatt es a torzse gyengesége miatt nagyon nehezen van el. Hason meg sokszor repulozik, de nagyon szeretne menni, kuszni. A nyaka is gyenge fe közben sajnos feszes is.
Szóval van problema. Igazabol sokszor nagyon fáj, hogy ugy erzem nincs kapcsolat koztunk, de neha meg azt erzem, hogy van... En magam sem tudom eldonteni. A csaladban mindenki azt mondja, hogy rendben van a baba ők nem latjak furcsanak csak én. Sajnos tényleg alig néz a szemembe.... Szóval a kérdésem az, hogy ez már biztos jele annak, hogy esetleg autista? Nagyon szeretem őt es csak szeretnem neki megadni a megfelelo segitseget. A védőnő amikor nalunk volt akkor 5 honapos volt es semmit nem mondott sem a gyerekrovos, de hat igazabol szerintem 20 perc alatt nem lehet eszrevenni. Egyedul a tornat javasoltak.
Nagyon koszonom a valaszaitokat elore is!!!
Bocsnata, hogy hosszú lett.

Szia Lokasana!

Ahogy ezt már többször leírtuk, ennyi idősen diagnosztizálni és fejleszteni nem lehet.
Ha van probléma mondjuk 1 év múlva, akkor szívesen válaszolunk technikai kérdésekre. (Diagnosztizálni akkor sem fogunk tudni, szülők vagyunk.)