Sziasztok!
Ismét kérdezni szeretnék.Nem találtam kifejezetten a "repkedésről" hozzászólásokat.(nem jó helyen kerestem?)Akik érintettek ebben,és megosztanák velem,nálatok hogy alakult?A kisfiamnál rettentő intenzíven és összetetten van jelen.Most nagy csoportos,és nem hogy csendesedni nem akar a mozgássor,egyre komplexebb.Eddig azzal biztattak,hogy iskoláskor környékére ezek a dolgok enyhülnek.Én már lassan annak is örülnék,ha itt meg tudna állni a folyamat,és nem bővítené a repertoárt.Sokszor gondolkodom ezen,és arra jutok,hogy nekem kellene változnom,de még nem tartok ott.Létezhet,hogy ami ennyire markánsan jelen van,az leépül? 4 évesen nehéz volt a"repkedésből" kimozdítani,nem is nagyon lehetett.Meg kellett várni,amíg végigmondja a történetét.Mára ebben rugalmasabb,szólok hogy lassan be kell fejezni,és le tudja zárni.Viszont 4 évesen csak a kezét tekergette,most meg már lábdobogás,ceruzával hadonászás,fel-le járkálás,legújabban az orr dörgölés is megjelent.Vele meg lehet beszélni,és meg is érti,hogy utcán ez életveszélyes,ezért ott nem engedem.Nehéz az az 5 perc is,utál érte,amikor az ovis élményeit játszaná ki,de még haza kell érnie előbb.(otthon meg inkább játszani ül le,és fél óra múlva kezd csak "repkedni")Nekem is volt ilyen jellegű dolgom alsós koromig,ezért talán el tudom képzelni, milyen jó elmerülni egy másik univerzumban.Ezek mellett a szégyenérzetre is élénken emlékszem,amikor megláttak,kiröhögtek,rám szóltak.Próbálnám ettől megkímélni,de nem fog menni.
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez. 
