Lintra: Ebből nálunk is probléma volt. Nem tudom mennyi idős a kisfiad, és miket értene már meg, de elmondom mi hogyan próbáltuk megoldani.
Mikor egész kicsi volt a fiam, és még nem tudtuk a diagnózist, akkor azt tanítottuk neki, hogy egy adott szót kiabáljon a tesónak, mikor már nagyon zavarja. Nem mondom, hogy szép szó volt, és jó, de ha a gyerek azt kiabálta, hogy Hess-hess, akkor már szaladtam is, mielőtt megharapta volna a húgát. (Amúgy a hess-hess valamihez kapcsolódott akkor, nem magamtól találtam ki, hogy így hessegesse a húgát, mint egy kiscsibét.

)
Mikor már ismertünk mindenfélét, akkor az alábbit vetettük be, mikor már az öccse volt ugyanebben a zavaró másfél éves korban.
Én szociális történeteket csináltam a dologból. Először is ábrázoltam, hogy mikor megharapta a kicsit, ő hogyan sírt, és ez milyen rossz volt. Aztán megoldási javaslatot is adtam mellé: ha zavar a tesó, azt mondom menj innen, vagy szólok anyának, hogy zavar, vigye el. (Mondom ekkor a kicsi még csak másfél éves volt, annak aztán hiába mondott volna többet.) De megint csak tudtam figyelni, ha már azt kiabálta, hogy menj innen, zavarsz. Nálunk is gond ugye, hogy nem szól nekem, csak harap, vagy csap.
Aztán arra is készítettem szoc történetet, hogy kiderült, mi miatt ideges. Azt gondolta, hogy a kicsi összetöri a vonatokat. Na erre készült az oldal, hogy a kicsi is szeret vonatozni, nem töri össze, és együtt játszani milyen szuper jó dolog. Ez kicsit megnyugtatta, hogy nem törnek össze a vonatok, csak amiatt, mert a kicsi hozzáér.
Ezek a szoc történetek nálunk az én-könyvben vannak benne. Összességében az a lényeg, hogy a történetnek az eleje egy tényleírás, hogy mi történt, és ez miért rossz. Aztán egy megoldás, hogy mi lenne jó, és a megerősítés, hogy ez milyen szuper lenne mindenkinek. Én legalábbis így állítom össze ezeket a sztorikat.
Minden problémára külön oldalt lehet készíteni. Hogyan kérem szépen, mi a rossz kifejezés, mi a helyes.
Aztán a falra már csak a figyelmeztető kártyákat lehetne kirakni, vagy mutatni a játék közben. Ilyen kártya: Mosolygós arc, kinyújtott kéz, nagy betűkkel: KÉREM. Mellette egy pipa. Én ekkor már nem mutatnám a tilos részt, csak azt ami helyes. Ugyanilyen kártya a szeretnék egyedül játszani kártya: komoly arc, feltartott két tenyér, nagy betűkkel: SZERETNÉK EGYEDÜL JÁTSZANI. Nem gond, hogy nem olvas még, a képet ismeri, és megtanulja a szöveget.
Most ez nagyon megtetszett nekem is, mindjárt meg is csinálom magunknak este.
Jutalmazást szerintem jól kigondoltad. Én nem jutalmaztam, végül is valahogy megoldódott anélkül is. Most is vannak problémák, nem mondom, de kevesebb.
Evés: Mi még nem kezdtük el itthon, de én így gondolnám a menetét: Az asztalra szempontkártyát tennék: gyerek ül a széken az asztalnál. Mellé a sarokban órát rajzolnék. Elsőként 5 perc. Nyíl ebből és a jutalom képe. Vagyis, ha 5 percig itt ülsz, akkor jár a jutalom. Később az időt emelném.
Én ezt a szempontkártyát a feladatozáshoz vezettem be, mert nem bírt ülni az asztalnál. Ott bejött.
Ha érdekelnek a mi oldalaink, írj címet, szívesen átküldöm őket. Bár ezek speciálisak, vonatokkal vannak ábrázolva a gyerekek., de esetleg ötletadónak jók lehetnek.