Csino: 5 éves, jól beszélő auti gyerekem van. A kérdésem az, hogy mennyire jellemzőek a kényszeres dolgok autiknál?
Ha egy 2-3 éves gyereknél a szülő autizmusra gyanakszik, vagy akár védőnő vagy az óvónő megemlíti a szülőnek, hogy érdemes lenne utánajárni, akkor a szülők közül jópáran rátalálnak a fórumunkra és elmesélik, hogy a gyerek kommunikációjával gondok vannak, túlérzékeny, furcsán játszik, DE nem rugalmatlan. Sajnos ez a „rugalmatlan viselkedésszervezés” megfogalmazás gyakran félrevezeti a szülőket. A legtöbb esetben az a következő mondat, hogy a gyermek simán vált tevékenységet, sőt, szereti a sok programot. És ez sok esetben így is van. Csakhogy a rugalmatlan viselkedésszervezés nem csak ezt jelenti.
Néhány példa a rugalmatlan, kényszeresek viselkedések megjelenésére:
Játéktevékenység
A rugalmatlan viselkedés megjelenhet például úgy, hogy a gyerek egy adott játékkal mindig azonos módon játszik. Ez lehet egy ingerkereső játék (pl. autó kerekének pörgetése), vagy ismétlődő (pl. mindig ugyanazt rakja ki Legóból, csak házat, vagy csak autót, stb.), ritualisztikus (pl. először eltolom az autót a szekrényig, utána az asztalhoz, itt teszek egy kanyart, de a kanyarban az autó felborul: és ezt egymás után pontosan ugyanígy a végtelenségig).
Önállóság
Az önállóság tekintetében nehezíti a fejlődést, ha a rugalmatlanság ezen a téren is megjelenik, pl. téli ruháról nem megy a tavaszi ruhákra váltás, vagy csak bizonyos ruhadarabokat hajlandó a gyerek viselni, vagy pl. fürdésnél ugyan képes lenne az önálló tisztálkodásra, de kényszeresen ragaszkodik a megszokott rutinhoz, hogy anya fürdesse meg. Ugyanígy megjelenhetnek rugalmatlanságok az étkezés területén, pl. ragaszkodás bizonyos színekhez, állagokhoz, vagy akár az asztal és környezetének elrendezéséhez, stb.
Luna: Ha valaki beleharapott mar a kajába, pl. kiflibe, akkor az Á.-nak már nem jó, a másik végéről sem, és itt most családtagokról beszélek, persze nem idegenekről. Ha letöröm, az sem jó. Ha leesik, lepottyan az is kuka, még ha tányérra vagy asztalra esett is.
Túlérzékenységekből adódó kényszeres viselkedések
Túlérzékenységből adódóan is ki tudnak alakulni kényszeres viselkedések. Ilyen pl., hogy a gyereknek nem lehet vizes/homokos/festékes/sáros a keze/ruhája, vagy pl. hogy amint belép egy olyan helyre, ahol egyszer hirtelen zaj érte, azonnal befogja a fülét és úgy marad, míg onnan el nem megyünk. Az ilyesmit részben meg tudjuk oldani (pl. füldugó, hallásvédő, ujjfesték helyett filctoll, stb.) de sok mindent sajnos nem. Viszont ezek a túlérzékenységek idővel általában javulnak.
Csino: Vizes kézzel nem lehet a játékait megfogni. Vagy pl. egy-egy cselekvéssort vagy mondatot mindig újrakezd, ha megzavarja valami.
Luna: Az én fiam is öltözik, ha vizes vagy foltos lett a ruhája. Bar talán már nem annyira kényszeresen, mint az ovi kezdetén. Volt kézmosásos kényszeres időszakunk is, küzdelem a bacik ellen, meg a nagytesó, ha náthás, be se tegye a lábát a nappaliba sem meg Á. szobájába sem, mert megfertőzi.
Kép: Flickr, Philippe Put
Anetta: Nekem most 15 éves a lányom,és mindig is voltak kisebb kényszerei. Pár hónapja idegesítette, ha a ruhája csak egy kicsit is vizes lett, napjában többször átöltözött. Más kényszerei is vannak, többször megkérdi ugyanazt. Vagy ha zenét hallgat tableten, többször elindítja a számot.
Luna: A zenehallgatás nálunk is úgy megy, hogy egymás után 96x, de ebben az a jó, hogy megtanulja közben hozzá a szöveget is.
Kényszeres, ritualisztikus beszéd
Ahogy Csino is írja, a kényszerek megjelenhetnek a beszédben is. Az én fiam pl. addig ismételgeti a mondandóját, amíg nem reagálok rá. Az is elég gyakori, hogy a gyerek csak a saját érdeklődési köréről hajlandó beszélni, de azt viszont folyamatosan erőlteti, akkor is, ha témaváltásra kérik.
Túl erős félelmekből, fóbiákból adódó kényszerek
Luna fiának a kézmosásos kényszere se egyedi, korábbi cikkemben írtam róla, hogy előfordul, hogy gyerekek szinte fóbiásan félnek a baciktól, de bármilyen más fóbia is vezethet kényszeres viselkedéshez.
Hogyan tudjuk hasznosítani vagy korlátozni a kényszeres, ritualisztikus viselkedéseket?
Néhány, elsőre kellemetlennek és fárasztónak tűnő viselkedést fel tudunk használni motivációhoz. Gyakori a gyűjtögetési mánia, ez pl. jól használható jutalmazási rendszerekhez (csak vigyázni kell a tárgyak felhalmozódásával). Motoros vagy hangadási kényszerek esetén is próbálkozhatunk: pl. először csináld meg a feladatot/öltözz fel önállóan/stb., utána elénekelheted a kedvenc dalodat (ezredjére…). A tanulásban pedig jól jöhet egy-egy erős érdeklődés. Pl. az olvasás gyakorlásánál vagy matematikai szöveges feladatoknál mi repülős témájú feladatokkal igyekszünk fenntartani a fiam érdeklődését, mert most éppen csak a repülők érdeklik.
Sajnos a ritualisztikus/kényszeres viselkedések súlyosan korlátozhatják a családok életét. Ha a gyermek nagyon keményen ragaszkodik a rituáléihoz, az olyan merev, megszakíthatatlan viselkedésmintákhoz vezethet, ami lehetetlenítheti a legegyszerűbb programok véghez vitelét is, pl. bevásárlás, vagy eljutás az óvodába.
A probléma kordában tartására érdemes külső szabályzókat bevezetni, hogy ezáltal a szülők szabályrendszere szerint alakuljanak a rituálék. Elsődleges eszközeink ezen a téren a napirend, hetirend, vizuális időmérők, a folyamatábrák, szabályoldalak, vizuális magyarázatok. Sajnos mindezek használata mellett is ki tudnak alakulni egészen súlyos helyzetek. Ebben az esetben mindenképp szükséges szakemberhez fordulni (gyógypedagógus, pszichológus, pszichiáter).
A kényszeres viselkedések külső megszakítása kiboruláshoz, agresszív vagy önagresszív viselkedéshez vezethet, így ezt inkább csak vészhelyzetben alkalmazzuk, vagy ha biztos, hogy nem okozunk vele nagyobb bajt.
Hosszabb távon a ritualisztikus szokások többnyire hullámzást mutatnak. Egy pár hónapos enyhülést követően sajnos a viselkedés visszatérhet. A jellegét tekintve a kényszergondolatok ill. cselekvések a gyerek fejlődésével, életkorával együtt változnak. Az egyszerű ismétlő cselekvéssorokat később felválthatja például a gyermek számára érdekes témák ismételgetése, kényszergondolatok megjelenése.
Az előre nem látható történések, új helyzetek, a gyermek túlérzékenységei és egyéb stresszt okozó tényezők a ritualisztikus, rugalmatlan viselkedést erősebbé teszik, tehát rossz hatásúak. Nagyon fontos a megelőzés, a stresszhelyzetek kerülése: tervezés (a túlérzékenységek figyelembe vételével), tájékoztatás, vizuális támogatás, az elvárások pontos megfogalmazása, egyértelmű visszajelzések a gyermek felé.
Szakirodalom:
Eric Schopler: Életmentő kézikönyv szülőknek: Kényszerek és ritualisztikus szokások 44-65. old.
Tony Attwood: Az Asperger szindróma kézikönyve: Speciális érdeklődési területek 179-210. old.
Tony Attwood: Különös gyerekek: Érdeklődés és rutin: 101-116. old.
Theo Peeters: Autizmus: A képzelőerő problémája: 93-115. old.
Köszönöm a fórumtagoknak a cikk megírásához nyújtott segítségét, Dr. Sztanó Flóra gyermekpszichiáternek pedig a szakmai lektorálást.
