A gyermek autizmusát sok esetben a szülők ismerik fel először. Eleinte nem tudják, hogy mi az, amiért a gyerek feltűnően máshogy viselkedik, mint ahogy az megszokott lenne, ezért először csak a bizonytalan gyanú merül fel, aggodalom. Sokan ebben az időszakban találnak rá a fórumunkra és teszik fel az első kérdéseiket. Ugyan több cikk foglalkozik oldalunkon az autizmus felismerésével, a kezdeti nehézségekkel, de úgy gondoljuk, hogy erről a témáról nem lehet eleget beszélni. Felhívást tettünk közzé, hogy kérjük, hogy a gyakran felmerülő kérdésekre válaszoljanak a 6 év feletti autista gyermeket nevelő szülők, segítve ezzel a "kezdő" szülőtársakat. Első válaszadónk Zorka. Zorkáék külföldön élnek, így a gyerekeknek a kétnyelvűséggel is meg kell birkózniuk, viszont a helyiek hozzáállása az autizmushoz toleránsabb, mint ahogy azt mi itt megszoktuk.
- Megváltozott a családod élete az autista gyermek születésével?
Mi akkor lettünk "család", amikor az első gyerek született (es ő is érintett), a tágabb családdal pedig nem gyakran találkozunk, így változásról nem tudnék beszámolni.
- Milyen hatással van ez a testvérekre?
Mindkét gyerek auti (a nagyobbik enyhe, a kisebbet sem nevezném súlyosnak, de azért ő komolyabban érintett), és ők tulajdonképp jó testvérek, szoktak együtt játszani, szeretnek együtt lenni. Amikor a nagyobbhoz jön játszani más gyerek, akkor viszont nagyon zavarja őket a kicsi, olyankor ki kell találnom valamit, hogy távol tartsam őt a nagyoktól, de ez azt hiszem, akár nt gyerekeknél is így lehet, hogy a kisebb testvér sokszor "ciki", és zavarja a nagyot :)
- Hogyan tudtad feldolgozni?
Én nem gondolom, hogy ezt egyszer csak feldolgozom, és elfogadom, és ezt követően ez így is lesz. Ez egy hosszú folyamat, és bennem folyamatosan változnak az érzések ezzel kapcsolatban. Amikor észleltem, hogy talán valami nem stimmel a gyerekekkel (amikor egészen kicsik voltak, mindkettő esetében kb. 15 hónapos korukban kezdtem gyanakodni), az volt a legrosszabb. A kételyek, a rettegés, az, hogy nem tudtam, mivel állok szemben, a legmélyebb kétségbeesésbe és depresszióba sodortak. Ehhez jött meg a környezet értetlenkedése, az ahh, csak beképzeled, meg nem is látszik semmi, meg majd kinövik, stb. típusú reakciók, meg a család részéről pl. az is, hogy velem van gond, nem a gyerekekkel...hát, nem szeretném még egyszer végigcsinálni. A lányom 4, a fiam 3 és fél éves volt, mikor megkaptuk a diagnózist, és utána kezdtek letisztulni a dolgok mindenkiben. A család (apuka es nagyszülők) kb. az utóbbi egy évben kezdik elfogadni, hogy tényleg van valami a gyerekekkel, most, hogy 6 és 8 évesek lassan, és a kicsin azért "látszik" az autizmus. Én meg közben már elfáradtam a sok kesergésbe, és elfogadom őket úgy, ahogy vannak, kis hullámzásokkal persze. De feldolgozni nem lehet szerintem.
- Elkezdtek beszélni a gyermekeid?
Igen, mindkettő beszél, sőt kétnyelvűek (azért persze vannak nehézségek a beszéddel, főleg a kicsinél).
- Bezárkóznak, nem engednek magukhoz szociálisan kapcsolódni senkit?
Egyáltalán nem, ez soha nem volt jellemző. A lányom kb. 4 éves koráig zárkózottabb volt, de most már sokat játszik más gyerekekkel.
- Rosszul érezik magukat az autista gyermekeid, folyton szomorúak?
Dehogyis! Egyáltalán nem. ;) Sőt, én azt szoktam mondani, hogy én nt létemre kevesebbet voltam boldog es elégedett az egész életemben, mint a lányom az eddigi 7 es fél éve alatt. Ő hihetetlenül pozitív kis teremtés, imád élni, mindenben megtalálja az örömöt, ami körülveszi. A fiamra sem jellemző, hogy szomorkodna.
- Speciális óvodába és iskolába kell járniuk?
Mi külföldön élünk, és itt nem kell speciálisba járniuk, mivel ép értelműek, és viszonylag enyhén érintettek. Bár a fiam most kezdi majd ősszel a sulit, és valószinűleg lesz mellette valaki, aki segíti majd egy kicsit. A nagyobbik segítség nélkül jár többségibe (neki szerintem Mo-n is menne ez talán óvatos iskolaválasztás mellett, de a kicsinek biztos, hogy nem).
- Agresszívak és dührohamoznak?
Nem. A lányom kb 3-4 éves koráig dührohamozott, de "kinőtte" :). Viszont agresszív sosem volt egyik se.
- Mi lesz velük felnőttként?
Most viccelsz? Fogalmam sincs. :) Es az nt gyerekekkel mi lesz :D ?
- Hogyan viselkedsz velük?
Mint minden más anyuka a gyerekével. A fiam nagyon bújós, én meg szeretem, hogy bújik. A lányommal olvasok, leckét írok, viszem a tornára, mint mindenki más a gyerekeit.
Köszönjük az interjút Zorka! :)