Milyen lehet egy autista fiatalnak a középiskola 4 éve megsegítés nélkül? Egy fórumtagunk beszámolóját olvashatjátok a rideg integrációról.
Azt hiszem, hogy én valamelyest tudom, hogy milyen egy autival közös osztályba járni. Az ő szemszögéből nem, de a sajátomból elmondom, hogy milyen volt a négy év, a tanárok hogy álltak hozzá olyan másfél évtizede.
Középiskolában egy nem beszélő, sehogy sem kommunikáló osztálytársam volt. A tanárok egyáltalán nem segítettek neki. Maximum annyiban, hogy évente egyszer hívták ki felelni és akkor igennel és nemmel kellett válaszolnia eldöntendő kérdésekre. Emlékeim szerint ez sem nagyon sikerült. Talán az osztályfőnököm volt, aki figyelt rá jobban. Pl. külön rászólt, hogy dolgozatnál ő is vegyen elő papírt és írjon, ilyesmik.
Négy év alatt egy olyan szituációban szólalt meg egyszer, amikor épp az osztály legmenőbb sráca keményen beszólt egy oszt.társunknak. Valamiért viccesnek tartotta az auti osztálytársunk és elkezdett hangosan nevetni és mondott azt hiszem annyit, hogy "xy te hülye vagy". De amit mondott, az ismétlés volt. Ezt mondta a kötekedõ srác a másik fiúnak.Nagyon megjegyeztem, mert sose hallottuk a hangját! Nem megbántani akart.
A gond az, hogy minket nem készítettek fel arra, hogy hogy kellene felé nyitnunk, hogy mi pontosan az állapota. Néha látszott, hogy meg van merevedve a félelemtől, senkire nem nézett. Az, hogy kibírta a négy évet, szerintem csoda. Sosem láttuk enni, inni. Nagyon ritkán nézett bármerre is. Szó szerint semmit nem csinált, csak a padot nézte.
Nem tudom, hogy most mennyire általános, hogy az integrált osztályokban mennyire világosítják fel a többi gyereket, szülőt. Ez mindenképpen fontos lenne. Mi a véleményetek? Szerintem az osztálytársam nagyon szélsőséges eset volt és nem azért, mert nem beszélt, hanem, mert semmilyen kapcsolata nem volt a külvilággal. Egyébként egyedül járt be a suliba, szóval biztos, hogy értelmileg rendben volt.
Egyébként nekem semleges érzelmeim voltak vele kapcsolatban. Nem vettük észre őt, nem is próbáltunk nyitni felé. Mellé mindenképp kellett volna egy segítő, de a tanárok sem nagyon vették észre. Hogy mennyit fejlődött a négy év alatt...? Szerintem nem sokat.