Folytatva az iskolaválasztást segítő sorozatunkat, most egy többségi iskolában dolgozó gyógypedagógiai asszisztens beszámolóját adjuk közre. (Ismét köszönöm a cikk írójának a segítségét! :) )
Eredetileg 2 autizmussal élő kisfiú mellé kerültem heti 20 órában. A feladatom a gyerekek iskolai integrációjának elősegítése, illetve a tanárok segítése lett volna. Ez ugye azzal jár együtt, hogy én bent ülök a gyerek mellett az órán.
Hamar kiderült, hogy van olyan tanár, akit ez kifejezetten zavar. Sőt van olyan szülő, akit zavar, ha valaki van a gyereke mellett. Ennek az lett a vége, hogy az egyik gyerek kikerült a kezeim közül. A másiknál is voltak bajok,mert az egyik tanár kifejezetten nehezményezte a jelenlétem, volt, hogy hátra küldött a teremben, vagy kiküldött… No comment.
Ez volt az első év.
A folytatáshoz kattints a Bővebben gombra vagy a cikk címére!
A második évemben jött még 3 auti…
Az akkor már másodikos kisfiú egyik tanára elment, és aki jött helyette, az kifejezetten igényelte a segítségem és az addig ellenségként kezelő tanár is lassan kezdett elfogadni. Ez a helyzet 3. év végére tökéletes lett, nagyon jól tudtunk együttműködni.
A három új kisfiúnál kezdetben csak eggyel foglalkoztam, de szerencsére ő kevés segítést igényelt. Ott viszont olyan helyzet alakult ki a pedagógusokkal, hogy rájöttek, elég univerzális vagyok, nemcsak egy gyerek mellett tudok segíteni. Ennek a tanévnek a közepén úgy alakult, hogy a másik két elsőst is megkaptam. Ők egy osztályba kerültek. Sajnos a háromból az egyik fiúnak gyakorlatilag teljes napi segítésre lett volna szükség, őt végül a következő év elején szegregált intézménybe irányították.
A harmadik tanévemre maradtak a gyerekek, csak ez a „nehéz” esetem maradt még év elejére, illetve kaptam még egy elsős manócskát is.
Ez volt a legzsúfoltabb évem, így lett egy rendszerem. Bekértem a tanároktól az órarendet, és az igényeiket, hogy szerintük mely órákon szükséges az én jelenlétem. Illetve a gyógypedagógusokkal is egyeztettem, hogy mikor van egyéni foglalkozásuk. Ebből hoztam össze egy egyéni órarendet magamnak, hogy mikor mennyit melyik gyerekkel vagyok. Persze voltak változások, mert a gyerekek is változnak, de ez a rendszer bevált.
A feladataim: a gyerek segítése, akár abban, hogy ha feszült, időben észrevegyem, és ha kell, egy kicsit lazítsunk. Kísértem őket színházba, volt, hogy dolgozatnál segítettem, ha nem értette pontosan a feladatot.
Az az igazság, hogy nem vagyok az a leülős típus, de szerencsére a pedagógus kollegák többsége szívesen vette, ha a többi gyereknél is segítek. Mert bizony van minden egy ilyen osztályban, és volt, hogy az auti adta a legkevesebb problémát...
