Regisztrációjával hozzáfér a letölthető feladatokhoz, vizuális eszközökhöz és hozzászólhat a fórumhoz is, amennyiben elfogadja az Adatkezelési szabályzatot.
Elfelejtettem a jelszavam - Elfelejtettem a felhasználónevet
Elmegyek a lányomért az iskolába, szorosan átölel, majd a fülembe sikít... Autizmussal él - én meg ővele.
Szóval magához szorít, mert örül nekem és sikít, hogy kiadja a feszültséget. Összeszedem helyette a házi feladatot, a tolltartóját, az uzsonnás dobozt, közben váltok pár szót a tanítónénivel... Összeszedem és kidobom a használt papírzsepiket és a kiürült szívószálas tejes dobozt... Ráadom az utcai cipőt, megfogom a kabátot, a sapkát, sálat és Zivatarlánykám kezét... Már indulhatunk is le a lépcsőn, közben rángat és sikít. Mindenki minket néz, izzadok rendesen. Ebédlőbe már csak én megyek az ételhordóért, gyermek kint vár az ajtó előtt, a szatyroknál, mert ott nem sikít. Ráadom a kabátot, sapkát, sálat. Megyünk a buszmegállóba és várunk, jön a busz felszállunk, fogni kell a kezét, csak úgy jön, különben megáll. Veszem a jegyet, mondom üljön le, mert indul a jármű, elmegy és leül, aztán visszaszalad hozzám... Indul a busz, imbolygunk a kanyarban, fogni kell a kezét, a szatyrot és az ételhordót, kapaszkodni sem ártana... Végre eljutunk a székig és leülünk, újra sikít, megint mi vagyunk a fő látványosság. 1-2 perc után végre csend, 5 perc múlva leszállás... Fogni kell a kezét, mert nem áll fel, nem indul el, nem akar leszállni. Szigethalom, buszállomás. Mindjárt jön a másik buszunk...
Az autista gyerekek integrációjával foglalkozó sorozatunkat most egy anyuka levelével folytatjuk.
S. 7.5 évesen kezdte meg az első osztályt egy többségi iskolában, mert maradt egy plusz évet az óvodában.
Mind a gondozó intézmény, mind a szakértői bizottság támogatta azt, hogy integráltan tanuljon, fel sem merült a szegregáció lehetősége. Az iskolakeresés fázisában próbálkoztam egy kislétszámú alapítványi iskolával, de elküldtek, amikor megfogalmaztam miért is különleges az én gyermekem. Szomorúan vettem tudomásul ezt a hírt, mert nem erre számítottam. Később az elutasító határozatot meg is kaptam levélben, amiben indokként az volt feltüntetve, hogy az édesanya elmondása szerint a kisfiú fejlődése sajátos, egyéni úton halad, ezért nem tudják vállalni.
A folytatáshoz kattints a Bővebben gombra, vagy a cikk címére!
Folytatva az iskolaválasztást segítő sorozatunkat, most egy többségi iskolában dolgozó gyógypedagógiai asszisztens beszámolóját adjuk közre. (Ismét köszönöm a cikk írójának a segítségét! :) )
Eredetileg 2 autizmussal élő kisfiú mellé kerültem heti 20 órában. A feladatom a gyerekek iskolai integrációjának elősegítése, illetve a tanárok segítése lett volna. Ez ugye azzal jár együtt, hogy én bent ülök a gyerek mellett az órán.
Hamar kiderült, hogy van olyan tanár, akit ez kifejezetten zavar. Sőt van olyan szülő, akit zavar, ha valaki van a gyereke mellett. Ennek az lett a vége, hogy az egyik gyerek kikerült a kezeim közül. A másiknál is voltak bajok,mert az egyik tanár kifejezetten nehezményezte a jelenlétem, volt, hogy hátra küldött a teremben, vagy kiküldött… No comment.
Ez volt az első év.
A folytatáshoz kattints a Bővebben gombra vagy a cikk címére!