Nehéz szívvel írom ezeket a sorokat. Idő előtt búcsúznunk kell Vígh Kata gyógypedagógustól. Napokkal ezelőtt kaptam a hírt a tragédiáról, de egyelőre képtelen vagyok felfogni.
Kata 12 éve az életünk része. 2 évesen a fiamnak még nem volt diagnózisa, ezért a legtöbb helyen a fejlesztését elutasították, a problémáink pedig olyan jellegűek voltak, hogy a fejlesztők csak rávágták, hogy „ebben nem tudok segíteni”. Ezzel szemben Kata fogadott diagnózis nélkül is, és azonnal próbált megoldásokat találni. Ez a támogató hozzáállás nagyon jól esett nekem akkor lelkileg, a számos visszautasítás és kudarcélmény után. Mivel ő idősebb gyerekekkel foglalkozott, ezért a későbbiekben nem hozzá jártunk fejlesztésre, de rendszeresen találkoztunk, tartottuk a kapcsolatot, a barátunk volt.
Elvesztése számunkra mély fájdalom, és az autista emberek és az autizmussal foglalkozó szakmák számára is hatalmas veszteség. Részt vett a szakemberképzésben, szakkönyvek írásában, szakmai projektekben. Tartott szülőképzést, lektorált cikkeket, és számos gyereknek és autista fiatalnak segített fejlesztésekkel, tanácsadással. Az utolsó napig dolgozott.
Kata, a szívünk egy darabját magaddal vitted. Legyen számodra most már minden szebb és jobb, mint amit ez az élet nyújtani tudott!
