Van, aki igen, van, aki nem.
Ha a gyermek (vagy felnőtt) átlátja, hogy ha a mondandóján változtatva előnyösebb helyzetbe kerülhet és ezt képes megfogalmazni is, akkor bizony tud hazudni. A beszédszint sem döntő ebben, keveset és rosszul beszélő gyerek is felismerhet ilyen összefüggést.
Példa:
Szabály: Ha az iskolában megfelelően viselkedsz, akkor jutalmat kapsz a nap végén.
- Mi volt ma az iskolában? Kiabáltál a tanárral?
- Nem…
(Pedig de.)
Ahányan, annyifélék. Kép: Flickr, hepingting
Viszont az tény, hogy kevéssé elvárható egy autista személytől, hogy az udvarias csevegések során a ki nem mondott társadalmi szabályokat betartva ne a valós véleményét mondja bizonyos témákról, hanem vegye figyelembe azt, hogy mások ettől megbántódhatnak.
Példa:
- Hogy áll nekem ez a ruha?
- Rosszul, kövér vagy.
