A fiam Aspergeres. 18 éves, most fejezi be a 11-et.
Az óvoda és az általános iskola egy horror volt - normál oltatás, tolerancia nulla.Szerencsére Sopronban van az egyik egyházi gimnáziumnak SNI-s osztálya. Oda sikerült bekerülnie. Nagyon jól érezte ott magát. Két évig az összes pedagógustól azt hallottam, hogy ha nem látnák a naplóban, mi a baja, nem tudnák, mit keres ebben az osztályban.
Tavaly áprilisban meghalt az édesapja. Az addig jól "működő" autista fiam hirtelen ismét dühöngő "őrültté" változott. Február közepén felajánlották, hogy átveszi az esti iskola. Most már ritkábban fenyegetőzik azzal, hogy öngyilkos lesz. De saját magát egy kudarcnak tartja, aki minek él. Defektes - így hívja magát. Ha e l is megy a suliba, gyakran hazajön - dühöngve, hogy mit keressen ő ott. Matekból egy évvel le vannak maradva. Hogy fog ő így leérettségizni? Jövőre heti kétszer magántanárhoz megy, aki felkészíti a matek érettségire. Szerencsések vagyunk. Ausztriában dolgozom, meg tudom finanszírozni a külön fejlesztést, a korrepetálást.
Informatikus lesz, főiskolára megy. Így kijelentő módban, mert a feltételes mód a cselekvés halála. Azzal próbálom legalább alapszinten egyben tartani, hogy a főiskolán megint lehet nappalis.
Angolból 10. végén középszintű érettségit csinált. 150 pontból 140-et ért el. Az írásbelin bukott 10 pontot - két héttel az apja temetése után. A középfokú nyelvvizsgája is megvan. Idén megcsinálta az emelt angolt és az informatikát. Az írásbelinek kedden tudjuk meg az eredményét. Júniusban megcsinálja a felső fokú nyelvvizsgát angolból. SOHA NEM TANULT ANGOLUL. A gimnáziumba már úgy ment, hogy tudott.
Nem tudom, mi a jó. Hagyni még egy évig estin. Mellette programozó tanfolyamra jár, fejlesztésre, szeptembertől matek korrepre. Itthon van velem, a barátaival. Mert vannak barátai, akik ebben a helyzetben sem hagyták magára. Vagy keresni egy gimnáziumot, ahol autisták vannak. Ti mit gondoltok?
