Persze, nem egyszerű, csak valahogy úgy gondoltam, hogy még mindig jobb megpróbálni, mint hogy minden menjen tovább, mert azért az nem túl kapcsolatépítő egy párnál, ha 0 közelébe redukálódik a kettesben eltöltött idő. Nálunk mind a ketten jól értünk a gyerekekhez (a feleségem óvónő, nyilván ő ügyesebb az ilyen improvizált szerepjátékokban, stb), úgyhogy adott esetben meg tudnánk oldani alkalmanként (illetve nem túl messze

hogy egyikük kimegy szittelni, a másik meg a sajátokat rendezi otthon. Végül is van, hogy koncertre/kocsmázni/moziba,színházba is elmegyünk (külön), amíg a másikunk vigyáz otthon a gyerekekre, szal ennyi erővel ez sem horror ötlet. A felvigyázandó gyerek otthoni környezetből való kiszakítása, vagy más gyerekekkel való összeeresztése valóban problematikusabbnak tűnik,de lehet, hogy még az sem lehetetlen projekt.

Sztem még akkor is bevállalnám a sittinget néha-néha, ha nem kapnánk vissza, nálunk a kicsi amúgy is brutál anyás még 4 évesen, meg hát 3 gyerekre vigyázni, az azért feladat:) Vicces amúgy, de valószínűleg pont a középső, NT fiam adná fel a legjobban a leckét egy babysitternek
Summa summarum: nem egyszerű, de azért akik autikat nevelnek, szerintem jobban ráéreznek a dolgokra, mint egy átlag babysitter... még talán jól is elsülhet a dolog.