Kedves Szanya1!
Köszönöm a gyors válaszod!
Nos, amikor megkaptuk a diagnózist, azonnal átírattam az új iskolába (eleve nem voltam elégedett az előzővel - egyébként ez már a 3. intézményünk). Az új suliban megkap minden figyelmet, 12-en vannak egy osztályban (!!), és beülhet a heti 2 csoportos fejlesztésre - úgy értem, SNI/BTMN papír nélkül is. Mondjuk, nem tudom, hogy ha nem auti-spec. a fejlesztés, akkor mi értelme van...
(Átlagos, ill. a verbalitás tekintetében extrém magas az IQ-ja.)
Tegnapelőtt voltunk a helyi nevtanban, ahol egy pszichológus vizsgálta. Nem vagyok egyébként elégedett a palival, szerintem túlságosan megengedő volt, én simán lepontoztam volna nála ezt-azt, mert sokat „hibázott”. Nos, a fickó azt írattatta alá velem, hogy a gyerek BEILLESZKEDÉSI NEHÉZSÉGGEL KÜZD, nem írt elő semmi fejlesztést sem, és nem is küldi a megyei szakértői bizottság elé. Hm... Tudomásom szerint egy ORVOSI auti-diagnózis ab ovo SNI-kategória... Na mindegy. Aláírtam, mert ezt erőltette, de nagyon esélyes, hogy 15 napon belül megtámadom a döntését. Még gondolkodom... Nyilván, az a lényeg, hogy a gyerekemnek legyen a legjobb rövid, közép- és hosszú távon is. De az ember ELŐRE nem láthatja, hogy hogyan alakul az élet, a gyerek, a rendszer... Mikor teszek jót, ha kijárom neki az SNI-t, vagy ha hagyom a fenébe??
Az iskola azt mondja, hogy a heti 2-3 fejlesztés helyett inkább JÁTSSZON, hadd legyen gyerek! Igen, én is azt szeretném, hogy legyen gyerekkora, ugyanakkor azt is szeretném, hogy élhető tinédzser- és sikeres felnőttkora is legyen! - ahhoz meg (szerintem) KELL mindenféle fejlesztés és segítség.
Ez okoz bennem káoszt momentán. Nem tudom, mikor teszek jót...
És a fórumtémát azért indítottam, mert bogarat tett a fülembe, hogy LEHET, hogy tévedtek a diagnózissal. Nem tudom... Nagyon tanácstalan vagyok.