Téma: Kutya és az autizmus.

Sziasztok!

Érdekelne a véleménye azoknak akiknek van kutyájuk,hogy segített e a gyermeküknek a beszéd beindításában,vagy hogy nyitottabbak lettek esetleg,vagy bár mi pozitívumot tapasztaltak vagy sem?
Hogy viszonyult a kutyushoz a gyermek,elfogadta egyből?
Nekünk nincs még diagnózisunk,mert ez idáig ki akartam kerülni.Bíztam benne hogy a babu megszólal és elhagyja ezeket a furcsa ,sztereotip dolgait,meg a dührohamait.Lassan fél éve nagyon felerősödött minden.A szívem mélyén tudom,hogy az,de .....nem tudom elfogadni.Most várunk az időpontra,volt időpontunk most 24.-re,de bárányhimlős lett manó sajnos.Várjuk az új időpontot.Mindenféle fejlesztésre járatjuk.
Kutyát szeretnénk neki,talán az segít,ezért nyitottam ezt az új oldalt.Szeretném meghallgatni tapasztalt szülők véleményét a témáról.Köszönöm előre is.

Linda: érdekes a témafelvetés, remélem lesz olyan itt, akinek van kutyája és úgy tud beszámolni a tapasztalatairól.
Nekünk nincs állatunk, de a fiam sulijában egy évig volt kutyás terápia. A fiam szerette. Mindannak ellenére, hogy rettegett a kutyáktól, mert kis korában megharapta egy a kezét és mert eleve zajérzékeny. A kutyák meg ugye nagyon hangosak és kiszámíthatatlanul ugatnak. A terápia után már nem félt annyira a kutyáktól, ennyi előnye volt.
Szólok a többieknek, hogy akinek van állat otthon, az nézzen be ide.

Ez Lucy és Szanya topicja lesz!

Szerintem minden állat közelsége jót tesz az embereknek. Én nagy állatbarát vagyok, de jelenleg csak papagájok vannak, azt is az érintett fiam kérte, szerette volna, ha van beszélő állatunk.
Anyukámnak viszont van egy macskája, akivel valami éteri kapcsolata van a fiamnak. Z-t látszólag hidegen hagyja a cica, aki viszont, talán pont ezért, nagyon szereti a fiam társaságát. Ha anyumnál alszik a fiam, a cica mindig mellette tölti az éjszakát.
Nagy felelősség a kutyatartás, mert sokkal kevésbé van el egyedül, mint a macska. Ha ezt fel tudjátok vállalni, akkor én biztosan javasolnám, de vonjátok bele a gyereket is: a leírásod alapján nem lehet még túl idős a kicsid, de bele lehet őt is vonni az előkészületekbe, pl a kellékek megvásárlásába. Én hagynám, persze segítséggel a kutyus kiválasztását is a gyerekre, akkor talán még jobban fog kötődni.

Szóval hajrá, én kutya, macska, madár... állatpárti vagyok!

Nálunk csak 2 cicus van, az azért nem egészen ugyanaz, a macska nem annyira szociális. A fiam szereti egyébként a macskákat, de nem tutujgatja úgy mint egy átlaggyerek, inkább csak figyelgeti őket, meg mosolyog rajtuk. A kutyáktól fél.
Én is állatpárti vagyok, ezen belül a menhelyes állatok mellett voksolok, de csak ha amúgy is akartatok kutyát. (Fejlesztő közegnek nem vinnék haza kutyát.)

Labolen:
Babu is részt vett kutyaterápiában a bölcsiben.Szerette ő is,és minden feladatot utasítást követett állítólag.2éves koráig szerette a kutyákat kimondottan,utána a hangjuk miatt tartott tőlük,a kutyaterápián nem volt gond,és most ott tartunk,hogy nem fél tőlük,de nem is nyit nagyon a kutyák felé,nincs is nagyon a közelében.
Köszönöm a segítséged!
Chanp:
Á- sem szereti a cicákat különösebben...Semmit sem csinál Velük.Egyszer ránéz és kész.
Én is imádom az állatokat,főleg a kutyákat!
Feltudjuk vállalni ,mert nem dolgozom.Elkezdtem ,de Á- dührohamait csak én tudom kezelni , az Apja sem boldogúl vele...Ezért gondolkodunk egy kutyusban,amúgy is szerettünk volna,csak talán kicsit később.
Bízunk benne,hogy a beszédje is beindul a tőle.
Ez jó ötlet,bevonjuk maximálisan!Köszi a tippet!

Szanya1:
Régen nekünk is menhelyes kutyusunk volt(otthon Anyuéknál),de most Golden retriver kölyköt szeretnénk Á-nak.
Már említettem,de amúgy is tervben volt egy kutyus,és fejlesztő közegnek is szánjuk a döntésünket,mert el vagyunk kicsit keseredve,és minden létező homeopátiás gyógymódot kipróbálunk,meg a kutya,csak jót hallottunk róla.Ami létezik dolog mindent megpróbálunk,mert nem tudjuk elhinni,elfogadni ezt az állaotot egyenlőre ,amíg minden "követ "meg nem mozgatunk.Ha mindent megpróbáltunk,megtettünk,és semmi sem segít ,természetesen elfogadjuk.
Köszönöm a hozzászólásokat!

Szia Linda!

Láthatod avataromon a gyermekem és a kutyánk képét, teljes az összhang.
Az biztos, hogy nagyon jó hatással van minden téren H.-ra Lucy, pl. gondoskodást tanul, beszélget vele, megosztja vele a kajáját, ha olyan, amiből Lucy is kaphat, Lucy pedig hagyja magát bevonni, most múlt héten pl. apró fa betűkockákból font nyakláncot viselt, amit H. készített neki .

Amit még nagyon figyelembe kell venni, hogy a kutyával sokat kell foglalkozni, főként ha kölyök (mienk felnőttkorában került hozzánk), ha lakásban éltek, napi séták, ha mozgásigényes különösen, lefárasztás, a mienknek pl. a szőre is hullik,, akit ez zavar, a kiválasztásnál vegye figyelembe, nehogy utólag ebből gond legyen (nekünk nem gond, naponta porszívózni kell minimum egyszer).

Nekünk mindig volt kutyánk közös életünk során, így ebben nőtt fel a gyermekem is, és nem titkoltan azok közé tartozom, akik szerint lehet kutya nélkül élni, de nem érdemes , én nem tudnám elképzelni az életet nélkülük.
Anyukámnál cicák is vannak, velük mostanában kezd H. finomabban bánni, talán azért, mert megszokta, hogy Lucy nagyobb darab, a cicuskák pedig kisebbek, és nem lehet őket annyira bevonni a személyes dolgokba, csak ha ők is úgy akarják .

Linda:
Nem írtad, hogy mennyi idős a gyereked. Talán azt sem, hogy fiú-e vagy kislány. Vagy csak az én agyamba nem ment át.
Nem mindegy, hogy mennyi idősen nem beszél. Ha elsősorban erre a területre szeretnétek gyúrni, akkor neki kell hasalni az auti spec. gyógypedagógiai fejlesztésnek és a PECS-nek. Nem elkeserítésként írom, de csak az állatok jó hatásától nem fog beszélni egy auti kisgyerek.

Szia Lucy!

Igen láttam a képet,nagyon édesek .Igen tudom,hogy törődést igényel ,nálunk nagyon jó helye lesz a kutyusnak!Most még panelba lakunk ,de folyamatban van a kertesház...
Feltétlenü osztom a véleményed,a kutyus témával kapcsolatban.Köszönöm a választ!

Champ:
Most 29.-én lesz babuci 4 éves

Linda: és egyáltalán nem beszél babuci? Vagy azért gügyög, ismétel? Fiú vagy lány?
Bocs, ezt még most sem tudom!

Szia Champ!

Valamiért nem ment át amit írtam.4 éves lesz 29.én és fiú.De egy csomót írtam és nem megy át,nem értem .Nagyon dumál egyre több betűt mond,és kezd érthető lenni.
Nagyon igyekszik,nem tudom ez mennyire súlyos lemaradás.
Persze tudom,hogy a kutyus kevés kap más fejlesztést is.
Nem ismétel ,igyekszik válaszólni a maga módján.Én 6 évesen tanultam meg beszélni,remélem csak örökölte , és nem marad így.

Linda: az én fiam 5 évesen kezdet beszélni a PECS módszernek köszönhetően. Ti használjátok? Ha nem, akkor szakszerű segítséggel persze, de minél hamarább elkezdeném.
Milyen fejlesztéseket kaptok most?

Üdv Linda!

Nekünk macskánk van. A fiam még pici volt, másfél éves, amikor hozzánk került a cicus. Á. nagyon örült neki, sokat játszott vele, tologatta a babakocsiban, együtt hintáztak. Az etetésében is sokat segédkezett, most már egyedül is ad neki enni-inni. A mai napig nagyon szereti. Most hétvégén éppen macskakiállításra mentünk, és csak azért, hogy hazavihessen mindenféle finomságot a cicának több helyen is sorba álltunk, ahol feladatokat oldott meg, de mindezt a cica kedvéért.
Nekünk a kutyával sajnos nincs olyan jó tapasztalatunk, de ez csak a mi esetünk.
A nővéreméknek pont egy Golden retrieverjük van, Á. 2 éves volt, amikor vették. A kutya nagyon édes volt, mindig játszani akart vele, persze állandóan ráugrált, néha fellökte, főleg, hogy gyorsan nőtt; folyton összenyálazta, és sajnos pont ez volt, amit Á. nem nagyon bírt. Nagyon nem szerette ezeket, és ráadásul allergiás is volt a kutyára, mert mindig bepirosodott a bőre és viszketett neki. Ha elmentünk hozzájuk, a kutyát mindig le kellett fogni, és úgy tudtunk bemenni a házba. Ha Á. a kertbe akart kimenni, előtte a kutyát mindig behívtuk, hogy ne legyen probléma, engem inkább ez az allergia zavart, mert szegény gyereket mindig fürdeni kellett vinni, ha hozzádörgölőzött a kutya és a bőrével érintkezett, annyira viszketett neki.
Idővel jobb lett a helyzet, a kutya nagy nehezen megtanulta, hogy jobb ha békén hagyja őt, és Á. is sokkal nagyobb lett, jobban tudta kezelni a helyzetet. Most már 10 éves, szerencsére a bőre sem olyan érzékeny már, így egy ideje tudnak együtt is játszani, de ez csak "versenyfutásban", "focizásban" merül ki, többről szó sem lehet.
Á. egyébként annyira megszerette a kutyát, hogy amikor tavaly nyáron felmerült, hogy nekünk kellene őriznünk a házat egy hétig, meg etetnünk a házőrzőt, akkor boldogan vállalta a feladatot, és nagyon figyelt a kutyára, többször kicserélte a vizét, a vacsoraidőt mindig számon tartotta, és arra is mindig figyelmeztetett, hogy a gyógyszerét el ne felejtsük. (Sajnos a kutyus epilepsziás lett, és a gyógyszerezés ellenére is vannak rohamai. Én azon a héten azon izgultam, hogy nehogy előjöjjön a roham; amikor vihar volt, még a szobába is beengedtem, mert annyira rettegett a kutya, de a közelünkben nyugodtabb volt azért. Szerencsére megúsztuk roham nélkül.)
Ha a kisfiadnak nincsenek ilyen jellegű gondjai, akkor én is javasolnám a kutyát, főleg, hogy költözést terveztek, de azért ettől én sem várnám azt, hogy sokkal nyitottabb legyen és beinduljon a beszéde. Láttam én is "Thomas után"-t, amit a másik topicban említettél, biztos van ilyen eset is, de szerintem is az autispec. fejlesztések a legfontosabbak.

Sziasztok!

Nem,még csak most nyomtattuk ki a Pecs kártyákat,azt mondták az oviban,majd ők elkezdik a foglalkozást jövőre,és én meg megkapom,mit ,hogy kell majd csinálnom Itthon.Kap TSMT-t,logopédusunk babát vár ,ezért 1hónapja már nem kap fejlesztést tőle ,az ovibn mindent ígértek,ha meg lesz a papírunk....
Bízunk benne,hogy a kutyus nálunk is olyan sikereket ér el mint a filmben a kisfiúnál.
Képzeljétek,a Hadvezérem nem szereti a plüss állatokat,nem tudom miért...És mivel szeretnénk neki kutyust most,kapott egy világítósat a szülinapjára,és SZERETI!Vele aludt,puszit adott neki,és átölelte.Olyan bolfogok voltunk,nekünk ez is nagy előrelépés

Linda: az oviban kezdenék a PECS-et? Ilyet még nem hallottam!
Milyen oviba jártok? Szegregált autispec? Ezt inkább a fejlesztő helyeken szokták elkezdeni, megtanítani a családnak. Ha nincs meg a szakértelem, akkor inkább el sem szabad kezdeni, mert ha nem jó a használat módja, akkor inkább árt, mint használ. Én a helyedben rákérdeznék erre az oviban és nem hagynám, hogy olyankor kezdjenek vele PECS-ezni, amikor nem vagy a gyerekkel. Egyszerűen muszáj a szülőnek is jelen lenni, mert ha működik, akkor a PECS lesz a gyerek kommunikációs eszköze, mindenhol használni kell, így a szülőknek is tudni kell megfelelően használni.