Téma: pót nagyszülői (nagypapai-nagymamai) hálózat ...!?

Autizmussal diagnosztizált gyermek szülőjeként felmerül bennem egy nagyon fontos kérdés, mert a mindennapjainkban nincs segítségünk, férjemmel ketten váltott műszakos munkarendben dolgozunk és emellett nevelgetjük közel 6éves fiunkat, szóval, létezik-e Magyarországon, vagy legalább Budapesten olyan szolgálat/ alapítvány /egyesület, ami a kölcsönös segítségen alapuló, nem feltétlenül kemény pénzösszegekre hajtó szolgáltatásokat biztosító pót-nagyszülői szolgálatot működtet??? Egyáltalán léteznek olyan nagymama-, nagypapa korú személyek, akiknek nincsen unokájuk, vagy nagyon távol élnek tőlük és szívesen besegítenének alkalmanként 1-1 segítségre szoruló családnak, ahol viszont nincs ilyen jellegű segítő rokon jelen...!?
Egyáltalán az autizmussal dgn.-ált csemeték, a spektrum széles skáláján lévő gyerekek esetén, akik könnyebben vagy nehezebben alkalmazkodnak segítő emberekhez, lehet-e mellettük nyugodt szívvel olyan embert segítségképp alkalmazni,aki megérti a mindennapos nehézségeiket? Kérdés, hogyan építhető ki a kölcsönös bizalom ezen személyekkel, főleg hosszabb távra alapozva?
Kedves szakértők és szülőtársak, ha van ötletetek, beszélgessünk róla, nekünk nagyon kellene ilyen jellegű kisegítő személy, de nem tudjuk hol találhatók ők....

köszönöm - Réka

Kedves Réka!

Bár mi rendelkezünk nagyszülőkkel, a hétköznapokat ált csak fizetős bébiszitteri segítséggel tudom megoldani. Ilyen hálózat, ha létezik, engem is érdekelne...

Bmertz: Én csak mint laikus szülő tudom elmondani a véleményemet. Elhiszem, mennyire nehéz segítség nélkül auti gyereket nevelni és nagyon sajnálom, aki ilyen helyzetben van. nagyon nehéz lehet segítséget találni mellé. Pontosan amiatt, mert velük foglalkozni nagyon nehéz. Egy nagyszülő beletanul az unokájába és hát jobban elfogadja, mert hát csak a vére. Én nem merném egy idegenre bízni, akinek nincs meg a tapasztalata ilyen gyerekekkel, mert úgy gondolom, hogy a mi családunk tagjainak sincs szakképzése, de beletanultak a gyerekbe, vele van tapasztalatuk bőven. Tudják nagyjából, mit követelhetnek, mikor mennyire legyenek erélyesek, hogyan lehet hatni a gyerekre. Akinek van tapasztalata és kívülálló, azzal ugyanezeket meg lehet beszélni. De úgy egy idegenre bízni, akinek semmi ismerete az autizmusról, vagy a gyerekről...
A másik, hogy én szívesebben adnám úgy egy idegen mellé a gyereket, ha én azért fizetek valamennyit. Pont amiatt, mert tudom, hogy nem egyszerű vele. Szerintem ez túl nagy teher, hogy csak úgy szívességből valaki felvállalja, aki amúgy nem ismer minket, nem a barátunk, nem a családunk. Értem én, hogy majd idővel az lenne, de ha egy pótnagyszülő ilyen kapcsolatot keres, hát nem hiszem, hogy pont egy olyan problémás gyereket választ majd, akitől igazán viszonzást nem várhat. (ez máshol már felmerült téma, szeretni tudnak, csak kimutatni nehezebb nekik: Bőven van társas kapcsolati probléma velük, szóval nehéz velük szerintem egy unoka nélküli idősnek rendes unoka-nagyszülő kapcsolatot kialakítani, amit mondjuk ilyen szituációban egy idős elvárna).
Mindez csak a saját véleményem, nem tudom, hogy működik-e ilyen hálózat. Ha egyéb irányban is keresel segítséget, akkor én inkább önkéntes segítőket keresnék alkalmakra, vagy gyógyped hallgatót, akinek kell gyakorlat amúgy is. Nem tudom, él-e még a fecske szolgálat, ott is lehet kérni segítséget alkalmanként. Vagy szülőtársakat keresnék a közelben, vagy baráti családot.

Saját tapasztalatom az idősebb rokonokkal az, hogy
1. vagy dolgoznak, hogy ne haljanak éhen,
2. vagy túl idősek ahhoz, hogy dolgozzanak/gyerekezzenek,
3. semmi érdeklődést nem mutatnak gyerekek irányába.
(Ismerek családokat. ahol a nagyszülők nagyszülőként is viselkednek, elég jó egészségi állapotban is vannak ehhez, közelben is laknak, stb., de ez nagyon ritka.)
Gyanítom, hogy a fentiek úgy általában jellemzőek az idősekre, azokra is, akiknek nincs unokájuk, tehát annak esélye, hogy lehet találni ilyen segítő pótnagyit, szerintem nagyon csekély.
Egy másik szempontra is szeretnék rávilágítani: A kölcsönös segítség kölcsönössége egy autis család esetén miben nyilvánulna meg? Én a saját szüleimnek sem tudok segíteni semmiben, annyira nem tudok elszakadni itthonról. És attól, hogy van egy pótnagyi, akinek adott esetben viszonoznom kell a segítségét, azontúl a saját szüleimet is elvileg kellene támogatnom.
Ennél még mindig egyszerűbb lenne számomra kifizetni a bébi szittert. (Viszont nekem van némi szerencsém azzal, hogy itthonról tudok dolgozni a családi cégbe részmunkaidőben.)
Segítő szolgálatok:
Ugyan létezik a Fecske, az önkormányzati szoc. segítő szolgálat, nem tudom, most a Cseperedő szolgáltatása épp aktív-e, de a Fecskéhez tudom, hogy várólista van. Az önkéntességen alapuló szolgáltatásokkal meg az a gond általában, hogy az önkéntes akkor jön, mikor ráér és az még véletlenül sem akkor van, amikor szükség lenne rá. És ha esetleg sikerül is egyeztetni, akkor utána már nem ér rá. (Persze ebben is léteznek kivételek.) Azt is hozzá kell tenni, hogy valami alacsony díja a Fecskének és az önkormányzati megoldásnak is van, úgy tudom.
Ezen kívül lehet hirdetni privátban a facebookon meg a gyp. főiskolán, hogy gyp. tanuló önkénteskedhet a gyerek mellett, de akkor visszatérünk az előbbi esethez, miszerint időpontot nehezen lehet egyeztetni.
Ezenkívül Labolen meglátása sajnos nagyon találó, ha van olyan idős ember, aki unokázni akar, az nem autit fog választani.
Szóval bár az ötlet jó, de Magyarország nem az a hely, ahol ez életképes lehet, ezen belül pedig autival ez szerintem nem tudna működni.

Igazatok van, az én fiam magasan funkcionáló, egész jól megvan, sokszor nem is észlelhető az autizmus jelenléte viselkedésében, olykor viszont igen, volt ugyan gyermekpszichiáter, aki le is akarta vetetni a dgn.-ist róla, egy-egy felületesebb vizsgálat kapcsán... A mi nagyszülői segítségünk (anyám és apósom volna csak) nem megoldott, messze élnek, és bár többszöri kísérlet/próbálkozás ellenére sem sikerült megértetni velük csúnya szóval élve ezen gyerektípusokkal való viselkedést, több türelmet, odafigyelést és azt,hogy itt nem működik a mi gyerekkorunkban lévő befenyítlek, ha nem az van,amit én akarok nevelési módszer... Így önként kiléptek a gyerek neveléséből mind2-en, egyik hivatkozva arra, hogy nem ért a gyerekehez, másik pedig arra, hogy sok ez neki így 60felett, inkább kritizál, és vádol..., hát erre nem tudok többet, szebbet és jobbat mondani..,csak annyit, hogy mélységesen sajnálom az ilyen nagyszülőt!!!
A fiunk úgy nevelődik, hogy én,mint eü-s állandó éjszakásként dolgozom (ünnepekkor és hétvégéken is, mert sajnos,de meg kell élni valamiből), férjem pedig nappalozik, a lakás kilincsét adjuk jobb esetben kézről-kézre és megpróbáljuk kiloggisztikázni,mikor-ki
vigye-hozza a gyereket oviba a szomszéd kerület legvégébe, és fejlesztésre, és jussunk el még munkahelyi kötelező túlórákra, képzésekre, gyakorlatokra, stb..., nagyon nem könnyű. A környezetünkben nincs hasonszőrű gyereket nevelő család,legfeljebb nagyon távol élnek, csak a "hagyományos" munkarendben (nappal, hétvégi szabaddal) dolgozó, hagyományos értelemben fejlődő gyerekkel, akik kicsit óckodnak fiunktól, egyéb lehetőség, ember nincs, a kedves szomszéd nénike (ő lenne egyetlen lehetőség) is rohan nap,mint nap az unokáihoz..., hát ennyi. Ezért keresek Pót-nagyszülői hálózatot.

igen, egyetértek veletek, én is így érzem,hogy szélmalomharcot vívok ebben a témában/kérdésben...

Mi is műszakban dolgozunk a férjemmel, össze-vissza, megérjük variálni
ki mikor legyen otthon, cserélgetni a munkatársakkal, főnöki engedélyt
kérni, mert nálam ez is kell...
Megértelek, de mi sem találtunk érdemleges segítséget.
Minden hónap elején kihullik az összes hajunk a vezénylésünktől, mert már
megint egyszerre vagyunk nappal, vagy éjszaka.
Pót nagyszülői hálózatot mi is próbáltunk keresni, de aztán feladtuk.
Pedig tényleg jó lenne valami.