Nálunk a fiam legújabban akárhova is érkezünk, egyből kérdezi, hogy mikor megyünk haza. Mintha nem akarna ott lenni. Pedig tényleg csak azt kérdezi, hogy meddig maradunk. Mi most már mutatjuk neki az órát, hogy látod eddig maradunk, aztán megyünk. Talán Andris is türelmesebb lenne, ha konkrétan tudná, meddig kell még maradnia. Talán, de ez csak tipp.
Dobozolás: A mi gyógypedünk, (ja és a Tietek is

), szóval nekünk azt mondta, azt dobozoltassuk vele főként, ami nem megy. Nálunk a formák, és válogatás neki nagyon megy. Viszont a finommozgásokat nem tudjuk gyakorolni, mert nem akarta csinálni magától. Így én főleg erre mentem rá. Mindig volt valami rajzoló, kösd össze, színezd ki, ami kognitívval párosult. Vagyis színezd ki a négyzeteket kékre, a köröket zöldre. Vagy folytad a zínsort, piros-kék-sárga... Vagy másold le amit látz, ő így tanult meg embert rajzolni, mert magától oe akarta volna.
Aztán volt válogatós, de ez is inkább a finommozgásra ment rá. Vedd ki a kék szetonokat é építs belőlük tornyot. Vagy piros-kék-piros-kék tornyot. Vagy a tésztát és babot vedd külön.
Aztán a végén fűzés volt sokszor. Nagylyukú gyöngyöt. Vagy kartonpapírformát körbelyuggattunk és azon át a cipőfűzőt.
Csipeszeltünk is, kerek kartonlapra ráragasztottunk sárga papírt é körbe rácsipeszelte a sugarakat. De lehet emberfej é csipeszhaj, vagy süni és a csipesztüskék... de neki mindig magának kellett ráragasztani a papírt is, ez is egy feladata volt.
Latka nagyon szeretett dobozolni, mivel napi rutin volt, mindig csinálta, és kapott érte egy matricát, amiből ha hatot felragasztottunk a gyűjtőlapra, akkor kapott érte csokit. És minden dobozolás végén kapott egy szem tictacot is.
Most már ügyesen fogja a ceruzát, ami ennek a fejlesztésnek az eredménye, mert előtte csak marokra tudta.
Ja és még legót is raktam be, amit előre rajzolt minta alapján kellett összeraknia.
Most ennyi jut eszembe.