De mi jelentősége van ennek? Így utólag rájöttem, hogy egy csomó olyan dolgon kattogtunk korábban, meg erőltettük, ami később magától kialakult. Úgyhogy mostanában már nem nem foglalkozom azzal, ha bejön egy új sztereotípia, vagy bizonyos dolgokat nem tud megcsinálni. Majd megcsinálja később. Mikor először mentünk a BHRG-be, a fiam még nagyon erősen kereste a vizuális ingereket, ami akkor épp az volt, hogy rohangált a fal mellett, és nézte, hogy elmosódik a minta. A gyógyped. felhívta rá a figyelmet, hogy "ez most még akár vicces is, de 15 évesen hogy fog kinézni?" Nem. Sehogy se fog kinézni 15 évesen, mert fejlődik a gyerek, leginkább saját magától, és bizonyos dolgokat elhagy, sok jó dolgot pedig megtanul. Halál feleslegesen próbáltam erről leszoktatni. Aztán leszokott róla magától.
Ez a bukfences ökölbeszorítós téma azért érdekes, mert állítólag így nem fog tudni írni. Hát nem tudom. A gyerekem keze továbbra is időnként ökölben van bukfenckor, de már gyakorolja a betűket. (Mivel rákattant az olvasásra, ezért elkezdte érdekelni az írás is.)