Téma: Kommunikáció

HáromMackó: Az az édes, hogy sokan azt hiszik csak félős v. "Kuka".

Képzeljétek ma az állam leesett úgy meglepődtem, anyósom közölte odarakta az Andris elé a PECS kártyákat, mert azt hitte szomjas, erre a gyerek túró rúdit kért. Végre! Remélem a lassú víz partot most módszer megtérül lassan nálunk.

sünöcske: Előbb-utóbb biztosan meg lesz az eredménye.
És vannak kívánságai, de még milyen jók. Nyami.

Tudod HáromMackó ez baromi nagy eredmény az anyósomnál. Végre mondhattam, hogy na látod, te se tudhatod mit akar. Eddig őt kielégítette az, ha látta, hogy a gyerek a hűtőt nyitogatja és félig eltűnt benne, akkor tudta túró rúdit kér, vagy a spejzból kihozta az üdítőt, akkor tölteni kell.

Lehet, hogy ő mostanra fogadta ezt el, remélem nem lesz nála visszaesés!

sünöcske:
Hát igen, ahhoz, hogy tényleg elkezdjen kommunikálni tartósan a kártyákkal, az is kell, hogy mindenhol "megköveteljék" tőle ezt. És ha ez már nagyon megy, lehet, hogy beszélni is elkezd, de ha a ráutaló magatartás is elég ahhoz, hogy megkapja amit akar, akkor az nem fogja ösztökélni őt, hogy előhozza pl a túrórudi kártyát. Hiába a környezetet is nevelnünk kell, nemcsak a gyerekeinket.
Könnyen be3sélek, mert az enyém elkezdett beszélni.

A mama csinálta többször is, hogy mindig azt mondta a nagyfiamnak (ő is későn kezdett el beszélni, ráadásul nagyon hibásan), ha rosszul mondta a szót, hogy nem értem, nem értem (pedig mondtuk neki, hogy ne foglalkozzon egyenlőre a kiejtéssel, ne vegyük el a gyerek kedvét a beszédtől, ekkor volt kb 4 éves). A fiam elmondta 3-szor, majd megállapította, hogy a "mama sütet" és ezt jó hangosan el is mondta, hogy mindenki megértse. Ez is egy nézőpont.

HáromMackó: Hát ezek a mamák már csak ilyenek.

Mindig ágáltam, hogy én nem leszek ilyen meg olyan, hát azt veszem észre magamon, hogy dehogy is nem.
Pl. a nagy fiam mikor jöjjön haza kérdés.

Kíváncsi lettem volna a mama arcára amikor a fiad azt mondta, hogy süket!

Hu süni, valamiért azt gondoltam a nagy nálad lány, de akkor hasonló a felállás mint nálunk...

Hogy ide is írjak valamit:
Mi ugye 3 hónapja kezdtünk el beszélni, szavakat, 2-3 szavas tőmondatokat mond. De csak magánhangzókkal. Egy egy helyen bejön a k betű és a j. A tárgyak kérését továbbra is forszírozzuk a pecs-szel, de ettől még nem jönek mássalhangzók.(Persze tudom, anyuka nyugi!)
Sajnos nagyon sokszor akar közölni valamit amit így ezzel a magánhangzókra redukált nyelvvel én nem értek.
Van ötletetek, hogy mivel lehetne a mássalhangzókat behozni, vagy legalább egyet egyet mert már az is több a semminél?
Az m,b,p és t kellene hogy elsőnek jöjjön , állítólag. ?

Csak a meixner féle A beszdnevelés és beszédfejlesztés kézikönyvében találtam erre irányuló gyakorlatot, gagyogási gyakorlatokat. mamama, bababa, papapa, amit én előmondok és a gyereknek utánozni kellene. Ezt eddig kb 2* volt hajlandó utánam mondani azóta az összes próbálkozásom csődöt mondott. Egy eréjes eee vel közli hogy nem és nem hajlandó utánozni.(Mellesleg valóban értelmetlen a feladat, a gyermek szemével ebben semmi motiváló sincs.)
Viszont amikor mégis utánozta 1-1 alkalommal akkor derült ki számomra hogy a mamama helyett bababa-t mondott és fordítva, valami miatt nem megy. Ami persze logikus is hiszen ha tudná, mondaná is.

Szóval a kérdés: mit lehet szerintetek ilyen mássalhangzó előcsalogatásra tenni?

sünöcske:
Szerencsére a mama jól veszi az ilyesmit. Azóta is jó kis történet a családban. Ő egyébként tanító néni volt, úgyhogy nehéz neki gondolom megállni. Most viszont hasznát veszem a tudásának, mert mikor jön rászabadítom a nagyfiamra (már 8,5 éves) és együtt olvasnak, írnak, gyakorolnak.

Tomger, nekünk a gyertyázás volt nagyon jó erre.
Először megtanultuk elfújni simán a gyertyát, aztán úgy kellett eltalálni a lángot, hogy P betűt és K betűt mondtunk. Nem könnyű! Persze közben rettegtem, hogy valamelyikünk megégeti magát és felgyújtjuk a lakást, de megúsztuk.

Nahát nekem ugye ebben egyáltalán nincs tapasztalatom, de leírom az ötletemet. A magánhangzóknál, és a k és j hangoknál sehol nem csukja össze az ajkait. Ezért én ezt gyakoroltatnám vele először. Egy utánzós játékot játszanék: ha tapsolok, tapsoljon ő is- jutalom. felemelem a kezem, ő is- juti. tátogok, mint a hal, ő is. morgok, mint a morgóhal, pukkantok a számmal... Szóval valami ilyesmi jutott eszembe, de lehet teljesen butaság, akkor bocs, hogy belekotyogtam!

Kösziiiii!

A gyertyásat még ma kipróbáljuk.
Labolen, hasonlót magánhangzókkal csinált vele apa, pont amikor nem voltam itthon karácsony előtt, azután kezdett el beszélni! Előmondta a magánhangzókat és ha kimondta, akkor apa feldobta a gyereket. Ezt is felidézzük

Tomger: nálunk beszédmegindítás címszó alatt állandóan röfögnek, tütűznek a gyereknek. Ő meg magában biztos arra gondol, mennyi hülye vesz körül.
Én már ezzel nem is próbálkozom max. versben.

Olyan jó annak akinek utánoz a gyereke, hát a mienk így még rosszat se fog eltanulni.

Mi holnap megyünk Annához pecs-re.
Remélem hasznos lesz, mert jelenleg mindent mond, ami a pecs mappájában van. Jó lenne legalább több igét bevezetni, hogy jobban érezze/ lássa a nyelv építkezését:)
Vagy legalább fedjük le pecs-szel azt amit már úgyis mond. Még az is jó lenne ha együtt haladna a kettő. Mármint hogy amit mond azt ki tudja rakni pecs-szel és fordítva.

Süni, ezzel a hangutánzással fáraszt a logopédus is, hogy berregjek az autózáshoz, meg tüsszentsek meg tütűzzek stb, Bár már tök jókat gagyarászik (pl apa elment, anya hazajött, apa alszik, megyünk oviba-de ezeket javarészt magánhangzókra redukálva) ilyen hangutánzásra egyáltalán nincs ingerenciája. Autózás közben egyáltalán nem jön neki hogy berregjen hozzá...Ha játszik magában, azt a korábbi zárt szájas mormogást csinálja és szerintem nem arra gondol hogy most az berreg.

sünöcske, tomger: Azért mondják, mert NT gyerekeknél működik (látom a kicsinél), és utánzó autiknál is (Zolika berregett, meg hapcizott például, ha nem is túl sokat).

Az én fiam olyan 33-34 hónaposan kezdett el beszélni, de akkor, mintha kinyitották volna a vízcsapot. Semmi nem volt sem tiszta, sem nyelvtanilag helyes, de mondta. Addig volt 20 szava kb. (Apa, anya, nem, kész, tiszta, piros, kék, sárga, traktor(!), és még pár, amire nem emlékszem). A többi mondandó, az különböző hangsúllyal kimondott "Mmmmmmmmmm" volt. Tudott kérdő, kérő, és tagadó, figyelemfelhívó, és még sorolhatnám hangsúllyal "Mmmmmmmm"-zni.

Ha kifejezetten a mássalhangzókat nem szereti mondani, ott viszont lehet valami fizikai kellemetlenség mögötte akár. Ha csak arra gondoltok, hogy aki nagyon meg van fázva, az is legszívesebben így beszélne, akkor el tudjátok képzelni, mire gondolok. Nem volt valami komolyabb, hosszabb megfázás, hurutosság, orrdugulás, ami elvette a kedvét?

Mivel az első gyerkőcünk lány létére igen későn kezdett el beszélni. Főleg későn kezdte a beszédet kommunikációra használni, a tágabb családban mindig "központi téma" volt a beszéd kérdése. Igaz a második gyerek már 15 hónaposan rövid mondatokkal kezdte, csak sok beszédhibával.

Ádámnál úgy tűnt, minden a normál kerékvágásban fejlődik. Minden kedves érdeklődő rokon is megállapította, hogy "na ez a gyerek majd hamar szépen fog beszélni, majd meglátjuk...".

Aztán egy nap kb másfél évesen kipakolta az egyik szekrényt, leejtett egy "kubus-üveget", utána kapott, és elvágta a tenyerét (inkább megszúrta). Több mint két hét múlva a majdnem gyógyult pici sebecske környéke pirosodni kezdett. Sebészetre vittük, onnan kórházba küldtek, hogy ott altatásban kitisztítsák. Az altatásból iszonyatos ordítással ébredt. Mintha kicserélték volna. Azóta 3-6 havonta mond valamit, akkor is mintha szégyenlené, hogy megszólalt. Aztán hónapokig semmit.

A Heim Pálban a főorvos asszony szerint egyszer csak meg fog szólalni újra, de sosem lesz egy szószátyár. Amikor hozza a mondatcsíkot, gyorsan rábök a kártyákra és ahogyan néz közben...úgy érzem, sosem fog beszélni. Bár nekem most nem is kulcsfontosságú ez. Nem akarom erőltetni.
Anna szerint Ádámnál mindenben a motiváció a döntő. Érdekeltté kell tenni, hogy elsajátítson és használjon dolgokat. A PECS is azért működött/működik nála hatékonyan és gyorsan. A napirendben már kevésbé érdekelt. Talán a beszéd is csak ezen múlik. De nem akarok hiú reményekbe kapaszkodni.
Inkább próbálok biztosan elérhető célokat kitűzni meg még egy kicsit...folyton feszegetve a határait.

Segítek, hogy megérts engem!
PECS könyv


Segítek, hogy megérts engem!



2011-ben a NCSSZI - MOBILITÁS Országos Ifjúsági Igazgatóság /akkori nevén FH - MOISZ/ a Fiatalok Lendületben Programból támogatta az A KÖR Egyesület: Segítek, hogy megérts engem! című pályázatunkat. A projektben értelmileg akadályozott és tanulásban akadályozott fiatalok gyűjtőmunkát végeztek: miben mások ők, milyen segítséget várnának el, valamint PECS kommunikációs könyveket készítettek a Boardmaker szoftver képeiből autizmussal élő gyermekeknek.

Ha az emberek megismerik, hogy a tanulásban és az értelmileg akadályozottak hogyan látják és értelmezik a világot, akkor valószínűleg másképpen fognak közeledni hozzájuk. Ha nemcsak a nem vagy nehezen beszélő-kommunikáló gyermeket, fiatalt tanítjuk a képekkel való kommunikációra és mások megértésére, hanem a közvetlen környezetüket is, akkor az eredményesség megsokszorozódhat. A projektben résztvevő fiatalok által készített 30 db PECS könyvet szétosztunk az online kérdőívünket kitöltők között, amely elérhető lesz 2012. május 25-én este 22.00-tól a www.akor.hu weboldalon.

Azok között szeretnénk kiosztani, akik a mindennapi munkájuk /pl.: postás, boltos, házi orvos, gyógyszerész, buszsofőr, okmányirodai ügyintéző, rendőr/ során kapcsolatba kerülnek autizmussal élő gyerekekkel, fiatalokkal. Előnyben részesítjük azokat a kitöltőket, akik a Nyírségben használnák.

A PECS könyv néhány általános témát dolgoz fel, amelyeket természetesen EGYÉNRE kell majd szabni a használójának. A sikeres használat alapfeltétele, hogy az autizmussal élő gyermek, fiatal már ismerje a képcserés kommunikációs rendszert.
Kovács Róbert

. Testvérek közötti kommunikáció segítése, vizuálisan.

Nem ugyan azt szeretik játszani.
Egyedül szeretne lenni a tesó.
Közös játék időpontjának a megbeszélése.
Vagy, barátnő érkezik a tesóhoz és nem szeretné, ha zavarná az öccse.

Nálunk nagy problémák voltak, ezekben a helyzetekben.

Én a következőt csináltam.
Először is az ajtóikra csináltam táblákat, bejönni tilos, a másik oldalon, a kopogj, ha hallod, hogy igen, bejöhetsz, stb. szerintem ez fenn van itt az oldalon.
Ha az volt kitéve, hogy bejönni tilos, akkor nem volt szabad zavarni a másikat.

Csináltam nekik egy játékválasztó táblát PECS kártyákkal, amire csak olyan játékok voltak feltéve, amit mind ketten szeretnek.
Ebből választhatott. Mikor kirakta , hogy - Virág gyere velem labdázni ! Nagy siker volt és soha többet nem rúgta vagy ütötte meg a nővérét. Érdekes , hogy ekkor már tudott szavakat mondani , de valahogy csak ezzel a táblával sikerült , hogy összeálljon benne a szabály. Nem ütünk, hanem hívjuk játszani a másikat.

Következő lépcső az volt, mikor mind két gyereknek készítettem napirendet és abban kiraktuk pontosan, mikor van a közös játék és mikor van az "önálló” játék.
Ha önálló játék volt, akkor pl a lányom a szobájába ment és kitette a bemenni tilos táblát.

Aranyosak voltak, egy idő után már közösen megegyeztek és együtt rakták ki a napirendjüket.
Készítettem nekik egy napirendi táblát utána, itt Órára percre pontosan ki tudták rakni a napi tevékenységet. A lányom, megtanulta, hogy a fiammal így a legegyszerűbb.

A fiamat nagyon szépen sikerült ezekre megtanítani, jutalmaztam persze a helyes viselkedést az elején.

Ma már nem kell, a vizuális eszköz simán tudja, hogyan viselkedjen

Fejlesztési ötletek a nyárra a másik topicból:

"Nálunk a fejlesztésen egy alkalommal többféle feladatot csinált a gyerek. Én is ezt a módszert vettem át itthonra, és inkább többféle kisebb feladatot csinálok vele egy-egy alkalommal. Amikor kifejezetten feladatozni ülünk le, akkor előre mutatom (lerajzolo) neki, hogy hány feladat lesz, és milyenek. Lesz egy feldatlap: kösd össze, színezd ki, karikázd be... Ez a finom-motorikát, és kognitív dolgokat fejleszti.
Lesz egy sima társasjáték szerűség: memória, vagy dobok-lépek táblajáték, vagy a mátrixjáték, amit küldtem (én azt úgy játszottam az nt unokatesóval múltkor, hogy dobtunk kockával, aki amennyit dobott azt felhúzta, ami az övé elvette, ami nem azt lefordította a helyén hagyva. Így volt izgalom, hogy ki fejezi be hamarabb a táblát).
Lesz egy képsor elmesélős: vagy képregény oldal szöveg nélkül, vagy szociális történetek. Erről beszélünk is egy kicsit.
Lesz mesélés az én-könyvből: egy oldalt ő választ, amit elmond, egyet én.
És a végén lehetnek ezek a kész feladatok: logiko, LÜK-bambino, és egyéb okosjátékok.
Én így tervezem a fejlesztéseinket. Lehet, hogy még kézműveskedést is beleteszek: dióhéjból katicát festeni, ragasztgatni képdarabokból adott figurát, fesd ki a képet...
Majd meglátom, miket bír a gyerek. Nekünk a lányom is nagyon szereti ezeket a feladatozásokat, az egész lemegy max 20-30 perc alatt. A végén van jutalom. És minden feladat után vizualizáljuk, hogy már csak ennyi van. Áthúzunk, vagy pecsételünk a meglévők mellé... Ja és a jutalom is oda van rajzolva.
Igazából azt kell fejleszteni, ami nem megy neki. Nálunk nem megy a rajzolás és ceruzahasználat. Emiatt, bár minden feladatlapot pikk-pakk megold, de ez nem elég sehova sem. Nem elég tudnia, jelölnie is kell a megoldást. Emiatt van a feladatlap. Társasozni szeret, azt kell begyakorolnunk, hogy nem hagyhatja félbe, ha már elkezdte. Legyen türelme végig csinálni. A beszéd sem az erőssége, ha koknrét dologról kell mondania valamit, mondjuk egy képről, akkor az összetett mondatokból simán visszavált egyszavas mondatokra. Ezt is gyakorolni kell. Az én-könyv az ismereteket, nehéz szituációkat segít feldolgozni. Ki mikor mit érzett, mikor mit csináltam, mit szeretek, mit nem....

Én ilyesmiket tervezek a nyárra.
Egy évvel ezelőtt még dobozoltunk. Volt 3 doboz, mindben másféle feladat.
gyöngyfűzés, legóból torony megadott minta szerint, bab és tészta válogatás, feladatlap, ragasztás minta szerint, alak szerint válogatás...
Ekkor kifejezetten a finom-motorikára és szem-kéz koordinációra mentünk rá, mert nem tudta rendesen fogni a ceruzát. Idén már komplexebb feladatok is lesznek."

A ceruzahasználat neki is rossz, ezért minden nap van egy aprócska firkálás, vonal húzás, rajzolás valami, de ez csupán pár perc, max 5. És most bevezettem egy logicot, ha már itt van. De ezek pluszba voltak a heti 6 óra egyéni fejlesztése mellett. Most ebből a nyáron csak heti 2 lesz, így nekem kell pótolni valamennyire a kieső fejlesztést. A társasjátékok se mennek, egyszerűen nem érti a szabályokat, vagy nem akarja tartani.

Fűzz fel, vagy rakj sorba valamit a minta szerint az megy neki, keresd meg a képen a kiemelt figurákat, megy neki, a kisebb, nagyobb, szélesebb keskenyebb, magasabb, alacsonyabb, vékony, kövér, felül, alul stb is megy neki. A sorminták nem annyira. Gomba, alma, gomba, alma, na mi jön utána? ez még igen, de mondjuk gomba, alma, alma gomba alma na mi jön utána, hát itt már segíteni kell ... Mostanában ilyesmiket csináltunk.

6 éves Aspergeresnél nálunk a következők jöttek be nagyon:
Naplót írnak az oviban (gyp-asszisztens írja be a fő történéseket, kis rajzok is vannak), és itthon is leírjuk. Napi egy oldal.
Ahogy kijövünk az oviból, fel kell olvasnom még az autóban és hazafelé megbeszéljük a történteket, ha volt probléma, azt is, a jó dolgokat is (kivel mit játszott). Ha nem írnak naplót, nem emlékszik! Így viszont nagyon jól tudjuk tisztázni, hogy milyen játékok voltak, mik voltak a szabályai, kivel miről beszélgetett - rengeteget fejlődött szociális kapcsolatokban és érdekes módon evésben is (korábban elképzelhetetlen volt, hogy új ételeket kóstoljon meg, most viszont már előfordul).

Olvastam, hogy téma volt a rajzolás-színezés. Nekünk most a TSMT-torna hozott látványos eredményt. 5 hete csináljuk, de már elkezdett a lányom magától rajzolni és színeket használni! Korábban ez nagyon ritka volt.