Szia Borbála!
Nekem ugyan nincs tapasztalatom, mert nem mertük megpróbálni a magántanulóságot, és az is nyilvánvaló, hogy minden gyerek, minden eset más, de általánosságban az a véleményem, hogy mindenképpen érdemes megpróbálni a bejárást, mert ha gond van, még mindig lehet gondolkodni a magántanulóságon. (Jó esetben ez a Ti döntésetek, nem az iskoláé.) Alsóban, különösen az első két évben az iskola napirendje jól strukturált, a gyerekek viszonylag szem előtt vannak - elvileg. Az én fiam például egészen kivirult az első két évben, igaz, hogy ő "csak" Aspergeres, és nincs viselkedészavara. Utána egyre jobban szenvedett, az tény. Ötödikben merült föl, hogy magántanuló legyen, mert a felsőtagozatba való átmenet annyira megviselte, és nagyon szeretetett volna itthon maradni, nagyon stresszelt az iskolától. De inkább melléálltam, mindent együtt tanultunk, naponta biztattuk, és hatodikra beleszokott, a tanulással legalább már nincs gond. A többi problémát pedig már legalább meg tudja fogalmazni. De ahhoz, hogy önként döntsetek a magántanulói státusz mellett, szerintem nagyon bevállalósnak kell lenni. Én pedagógus volnék, de mégsem mertem.