Mi Veresen lakunk, onnan autózok minden nap 2x oda-vissza. Próbáltam először Verest, 2 magánóvodát, meg néztünk egy harmadikat a két kudarc után, ahol elvileg hozzáértők vannak, de amikor bementünk szétnézni első alkalommal és megfogott egy játékot a kisfiam, az óvónéni rákiabált, hogy hogy meri. Na abból se lett semmi. Aztán jött Fót, ahová felvették 15 fős csoportba, aztán, mire indult a tanév lett 2x 30 gyerek és itt nálunk elpattant minden. Meg egyszerűen nem ment át, hogy nem azért pelenkás, mert az akar lenni, hanem az értelmi képességei dacára ezen a területen le van maradva. Meg nem értettek az auti megközelítéshez sem.
Amikor innen kivettem, már olyan állapotban volt a gyerek, hogy nyugtatózni kellett. Azt hittem kész. Kerestem a megoldásokat és ugyan egy évig tsmtéztünk, eredmények nélkül, pedig minden nap tornáztunk, rátaláltam az alapozó+regresszív homloklebeny terápiára. Ezt kezdtük el eleinte 3x2 órában egyénileg terápiásan, majd csökkentettük 2x2 órára hetente. Mikor itt csoportba került és 4 fővel jól működött, javasolták az integráció ismételt megpróbálását. Ekkor kezdtem el keresni megint, nekem az volt a szempont, hogy pár órát közösségben legyen a fejlesztések mellett és így találtam rá a Várlakra. Az, hogy az alapító okiratban az eddigi oviknál bent volt, hogy snist fogadnak, nem azt jelenti, hogy értenek is hozzá sajnos. Egy ideje rendelet kötelezi őket erre.