Szanya1,
Azt én tudom,hogy egy autista gyerek más megközelítést igényel,èppen ezért kèrdezem,mert kevés tapasztalatom van ebben a tèmàban és gondoltam,hogy itt talán tud valaki segíteni.Nem vagyok gyógypedagógus,de annyit én is tanultam,hogy ők egész más megközelítést és fejlesztést igènyelnek.Nem is azt kértem,hogy egy mondatban mondja meg nekem valaki,hogy kell megközelíteni,fejleszteni. Csak arra gondoltam,hogy esetleg valaki volt már ilyen helyzetben,és sikerült jó megoldást találnia rá. Ötletre, tanácsra gondoltam. Az meg,hogy el kell terelni a figyelmét,az rendben van,azzal próbàlkozunk,de attól még a következő síró gyerekhez megint odamegy és bàntani próbàlja,mivel az a gond ,hogy nem érti,hogy az rossz amit csinál,neki ez a megoldás,ha valaki sír,mert őt ez zavarja. Nyilván most nem is tudjuk ezt a tudtàra adni,hogy rossz dolgot csinàl,majd idővel ha èrik, már nem fogja ennyire zavarni. Egyébként otthon fél éves kistestvére van és éppenhogy otthon is ez a szülő problémàja,hogy bántja a kistestvèrt,ha sír. Úgyhogy otthon is fennàll ez a problèma. A szülő nem veszi egyáltalán panasznak azokat a dolgokat,amiket a gyerekkel kapcsolatban mondunk neki, tisztàban van vele,hogy azért mondjuk,mert az ő fia másképp viselkedik,el kell mondanunk az èszrevèteleinket és mi is azon vagyunk,hogy a felmerülő problèmàkra találjunk megoldást akàr közösen a szülővel. Ez csak egyszerű együttműködés. A normál gyerek esetében is elmondjuk,ha valami problèma van,mert a szülőnek tudnia kell. Nem mondhatjuk azt neki,hogy "Jó napot! Minden rendben volt az oviban."
