Sziasztok,
2 dolog érdekelne még(aztán ígérem leállok egy időre a kérdezősködéssel:-),
1.Hogyan dolgoztátok fel, hogy a gyerkőcnek problémája van illetve a tényt, hogy megkaptátok a diagnózist, szóval hogy vmi nem stimmel, de full bizonytalan az egész a jövőjével kapcsolatban?
Nekem ez nagyon nehezen megy, van hogy napokig nem eszem, aztán jön pár könnyebb nap(sorstársakkal találkozom, beszélünk, vagy a kicsi nem annyira nyűgös), aztán megint jön a mélypont. (Rólunk annyit: A kicsi tervezett, várt baba volt, a testvérét 2 éve elvesztettük
, így még kevésbé értem miért kaptuk ezt a babát.)
2. Van-e olyan köztetek, akinek az életét gyökeresen változtatta meg ez az egész? Gondolok itt pl. alapítvány indításra, munkahelyváltásra, egyéb változásra a családi életben, etc.
Én most megpróbálok erre koncentrálni(nem mindig sikerül tökéletesen
), tehát, hogy nem történik semmi sem véletlenül, így ennek is oka kell, hogy legyen és hogy ez vhol egy iránymutatás a jövőre vonatkozóan. Most keresem az utakat, az Utam.
Ti ezt hogy élitek meg/gondoljátok?
Priviben is írhattok nyugodtan, ha úgy könnyebb megnyílni, mert ez elég kemény téma.