LOGIN
Regisztráció
Avatar
Nincs még fiókja?

Regisztrációjával hozzáfér a letölthető feladatokhoz, vizuális eszközökhöz és hozzászólhat a fórumhoz is, amennyiben elfogadja az Adatkezelési szabályzatot.

Elfelejtettem a jelszavam - Elfelejtettem a felhasználónevet

Felhasználó
Jelszó
Szia, Vendég
Felhasználói név: Jelszó:
Frissen diagnosztizálva

Téma: Te hogyan vetted észre?

Te hogyan vetted észre? 4 hete 1 napja #47457

  • Al
  • Al profilkép
  • Nem elérhető
A kisfiam 2 hónap múlva lesz 3 éves. Szavakat mond, mondatokat nem, max. "Kapd el", "Bácsi sétál". A családban többen is három éves koruk után kezdtek el beszélni, ez önmagában még nem furcsa. 5 hete kezdte az ovit. A második héten tűnt fel, hogy ha a csoportszobába belépett, többször befogta a fülét. Eddig ilyet nem csinált. Azóta már csak ritkán csinálja. Viszont itthon is, ha valami nem tetszik, előfordul, h a fülére szorítja a kezét. Ha érte megyek, gyakran van a folyosón. Néha bambul is . Szemkontaktus van, mutogat, új dolgokra felhívja a figyelmet, az óvónő szerint jól boldogul szavak nélkül, teljesen szobatiszta, de 5 hét után se akarják bevenni egész napra valamiért. Zárkózott, egyedül játszik, sokszor csak figyel az oviban Enni se eszik meg sok mindent úgy 1, 5 éves kora óta... puding, pékáru, joghurt, alma, keményre sütött krumpli, ropogós szalonna, sonka, sült sajt... Korábban nem sűrűn volt gyerektársaságban, akkor kimerült az egymás a játékot egymás kezéből kirángatással, bámulással, időnként utánzással... Az is zavarja, ha valami van a kezén, kivéve a homokot....Gyanúsak ezek a jelek?
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Te hogyan vetted észre? 4 hete 1 napja #47458

  • Szanya1
  • Szanya1 profilkép
  • Nem elérhető
  • Én Más vagyok, jobb, ha rám hagyod... :)
Szia Al!
Amit írsz, az szenzoros túlérzékenységre utal, a többi adódhat a korából. Ezek a szenzoros dolgok valóban autizmusban szoktak megjelenni, de a kritérium a szoc.-komm. fejlődés zavara, ami nekem ennyiből nem egyértelmű, de nem is kizárható. Na de én nem vagyok szakember. Elviheted valahova megnézetni, ártani biztos nem fog.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Te hogyan vetted észre? 4 hete 1 napja #47460

  • Al
  • Al profilkép
  • Nem elérhető
Köszönöm a hozzászólást! Még figyelek, de legkésőbb 3 éves korában megnézetem. Igazság szerint nála nem volt eddig ilyen fülbefogás... igaz észrevettem, már zaj nélkül is csinálja, hogy odakap egy másodpercre, ha hevesen tiltakozik vmi ellen, vagy nem akarja. Régen volt egy- két nap pipiskedés meg kisebb babaként rázta a kezét, de néhány alkalom volt. Inni kér, kanalat kér... Ha mutatni akar vmit, addig piszkál, amíg rá nem nézek, oda nem figyelek. Ellenőrízni szokta, h figyelünk - e, szinte kierőszakolja időnként.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Te hogyan vetted észre? 4 hete 1 napja #47461

  • Szanya1
  • Szanya1 profilkép
  • Nem elérhető
  • Én Más vagyok, jobb, ha rám hagyod... :)
Ez mit jelent, hogy kierőszakolja? Az ujjával mutat közben?
Az autizmus diagnosztika elég lassan megy, ha a 3 éves szülinapjára gondolsz és nem az azt követő egy évre, akkor most kell bejelentkezned.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Te hogyan vetted észre? 3 hete 3 napja #47480

  • noemkov
  • noemkov profilkép
  • Nem elérhető
Sziasztok!
Azért regisztráltam ide, mert a segítségeteket szeretném kérni, találkozott-e már valaki olyannal, hogy családon belül AUTIZMUS TAGADÁS?
Lehet, hogy vaklárma, de nagyon szeretném, ha valaki tudna segíteni ebben, esetleg ötleteket, tippeket adni, hogyan lehet ezt elfogadtatni az érintettekkel!
A helyzet a következő:
Sógornőm elsőszülött gyereke - és egyúttal első unoka a családban - egy kisfiú. A párommal már 1 éves kora körül furcsálltunk dolgokat, éreztük, hogy nem olyan, mint a többi gyerek, aztán ez másfél éves korára egyre nyilvánvalóbbá vált számunkra, ekkor kezdtünk el keresgetni a témában.
Amik miatt auti-gyanúsnak érezzük:
- Nagyon csendes pici volt, nem nagyon reagált a környezetére, hangját alig lehetett hallani
- Nem volt szemkontaktus - olyan, mintha "átnézett" volna rajtunk -, nem próbálta meg fürkészni vagy leutánozni az arcokat, grimaszokat
- Fekvésből felhúzásnál hátrahanyatlott a fejecskéje, egyáltalán nem tartotta
- Kifejezetten lassú mozgásfejlődés, (későn tolta ki magát, vagy ült fel, stb.) majdnem 1 éves volt, mire egyáltalán fel tudta húzni magát a rácsos kiságyban
- A járás nagyon nehézkesen ment, a kezét egyáltalán nem engedte megfogni senkinek (ezt a mai napig nem tűri)
- Mellette pedig voltak fura gesztusai pl. folyton a fülét nyomorgatta, csavargatta (csoportképen is fogja a fülét, szülők persze a fotóst hibáztatták) ha izgalomba jött, akkor a kezeivel csapkodott, repkedett
- Sokszor ordított, üvöltött, nehezen bírtak vele pl. öltöztetésnél, evésnél, hajvágás, fürdés, egyéb általános tevékenységeknél
- Szerepjáték teljesen hiányzott, nem engedte, hogy beszálljunk a játékba - csak, ha azzal nem zavartunk közvetlenül a "köreit", pl. gyurmázásnál ellökte a kezünket, de ha rajzolunk neki, azt szívesen fogadja.
- Sokáig egyáltalán nem beszélt, szavakat sem mondott, még az egyszerűbbeket sem mint pl. az, ott, mama, baba, stb. vagy nem tudta kifejezni, ha kért volna valamit
- Amikor elkezdett beszélni, az pedig folyamatosan csak ismételgetésekből állt (ennél a pontnál találkoztam az "echolália" kifejezéssel) Hiányzott az oda-vissza kommunikáció, de szó szerint elismételte, amit maga körül hallott, a meséket, reklámokat kívülről fújta.
- Ritkán hallgat a nevére, ha valamibe belefeledkezik pl. mesenézés, akkor egyáltalán nem lehet kizökkenteni vagy egyszerűen nem reagál, ha szólunk hozzá (Egyik ilyen ijesztő eset volt, amikor este feküdtünk az ágyunkban, tévéztünk és egyszer csak benyitott a szobánkba, bejött, megállt a tv előtt, hiába szólítgattuk mindketten többször, többféle módon kérdeztük, hogy mit szeretne, miért jött, kér-e valamit, stb., ránk sem nézett, csak állt pár percig, majd kiment)
- Magában motyog és beszél, ismételgeti a nap folyamán hallott dolgokat és ha beszélgetünk is vele, sokszor csodálkozunk, azon amit mond, mert látszólag nem odaillő dolgokról beszél, ami az ő mércéjével valahogy kapcsolódik a témához
- Puszit egyáltalán nem ad, nem köszön, nem üdvözöl, nem érti a "köszönöm" jelentését és bocsánatot sem kér. Amit mondanak neki, hogy mondja, mert "ezt kell ilyenkor mondani", akkor azt mondja, de olyan, mintha nem értené az értelmét, a miértjét.
- Nehéz vele az átlagos, gyermeki kommunikáció, pl. "mit művel" vagy "mi folyik itt" kifejezéseket szó szerint veszi vagy pl. bizonyos dolgokra folyamatosan rákérdez, hogy az micsoda, mire való és hiába válaszolunk, addig ismételgeti a kérdést, amíg vissza nem kérdezzük ugyanazt, hogy ő válaszolhasson rá. (erre a szülők hívták fel a figyelmünket, hogy így kell, és ezt az egyik vicces szokásának fogják fel)
- Szörnyen érzékeny a zajokra (hajszárító, porszívózás, az oviban felújították az egyik termet, egy hétig bömbölt és sírt, hazaküldték) de a szagok is zavarják
- Csakis hideg vízben hajlandó kezet mosni a langyostól már vísít
- Az alvással is gondok vannak, nehezen alszik el, az ágyban is keresi a "hűvöset"
- Berögzött szokások pl. a szobából a fürdőbe mindig ugyanazon a meghatározott útvonalon kellett menni, ha mondjuk a fotel arrébb volt húzva és ki kellett kerülni, akkor arra sírással, ellenállással reagált
- A változások még mindig érzékenyen érintik (pl. csak ugyanazon a széken hajlandó enni vagy pl. csak csizmában)
- A húst kicsi kora óta nem akarja megenni, de ha nem tud róla és nem veszi észre, akkor igen. Úgy kell titkolni és belecsempészni az ételébe (pl. darált vagy passzírozott formában) és levest, főzeléket csak és kizárólag levesgyönggyel hajlandó, semmilyen más betéttel nem.
- Olyan mintha nem értené a vidámságot és fájdalmat. Csak akkor nevet, hogy ha mások is nevetnek vagy, ha csikizik. Kishúgát többször fellöki, de nem direkt, és nem érzi a következményeket. Pl. az egyik ilyen esetnél mondtuk a nagymaminak, hogy mi történt, erre ő odaállt elé és szó szerint elismételte, amit mi mondtunk, de olyan hangsúllyal, mintha azt újságolná, hogy új vonatot kapott. Egy pillanatra nem sajnálta meg, vagy próbálta volna vígasztalni a keservesen síró hugicáját.
- Még nem teljesen szobatiszta, de sikerült elérni, hogy ráüljön a WC-re, viszont csak úgy végzi a dolgát, ha bent van a bili is
- A memóriája nagyon jó, néha ijesztő milyen felnőttes kifejezéseket használ egy-egy helyzetben (mert hallotta), és szófogadó gyerek, megteszi, amire kérik pl. "hozd ide, add oda neki, fedd fel" stb.

2,5-3 éves kora körül kezdtek jobban előjönni a problémák, amikor csoportba került, az első héten csak állt és teli torokból üvöltött, a társaival nem jött ki, az óvónők is nehezen tudtak kommunikálni vele, látszólag nem értette, amit mondtak neki és nem tudta magát kifejezni, azt sem jelezte, ha pisilnie kell, nem volt szobatiszta, nehezen tűrte az ottani zajokat, többször hazaküldték egy-egy hétre. A védőnő nem (!), hanem az egyik gondozó hozta szóba, hogy talán ki kellene vizsgáltatni.
Lehet, hogy gonoszul hangzik, de még örültünk is, amikor panaszolták a fejleményeket, hogy NA VÉGRE, elindult valami! És nem nekünk kellett szóba hozni, hanem maguktól - egy kis rásegítéssel - rájöttek.
De, amint a szülők komolyabban vehették volna ezt az egészet, az egyik TSMT- oktató ismerősük "megnyugtatta" őket, hogy nem kell rögtön diagnózisért kiáltani, mert akkor "megbélyegzik" a gyereket és "bekerül az aktájába", elég ha TSMT-znek, az majd segít.
Emellett pedig a nagymama is igyekezett lebeszélni a lányát, - aki elsőgyerekes szülőként nagyon hallgat rá -, hogy "hátha csak kicsit gyengébb felfogású" teljesen elutasítva az autizmus lehetőségét, aminek még az említésétől is elzárkóznak. Nem hozzuk szóba, mert a feltételezésből sértődés lenne, mintha valami rossz csúnya dolgot mondanánk a gyerekre :( Ezért is vagyunk elkeseredve, mert igaz, hogy nem a mi csemeténk, de mégiscsak a párom unokaöccse, és tudjuk, mennyire fontos a korai fejlesztés, ami a gyermek érdeke!
Rengeteget van a nagyszülőkkel, és ez látványos javulásokat hozott, valamint TSMT-hintáztatják napi 10-15 percet, - nyilván segített ez is - bár a több, mint 30 évig pedagógusként dolgozó nagymama is érzi, hogy valami nem stimmel. Többször megemlíti, hogy vannak fura dolgai, meg "nem tudja, hogy lehetne erről meg erről leszoktatni", meg "mikor növi már ki" és hasonlók. A szülők pedig elkönyvelték nehezen kezelhetőnek, illetve úgy állnak hozzá, hogy "már értik a nyelvezetét" és ilyenkor ezt meg ezt kell neki mondani, vagy a számunkra rémisztően fura dolgain csak mosolyognak, sőt viccesnek, aranyosnak találják. Szóval nem foglalkoznak ezzel a lehetőséggel.
Mi pedig nem merjük felhozni a témát, mert csak ellentétet szülne.
A gyerkőc most lesz 4 éves, de még mindig - sőt, egyre biztosabban - úgy érezzük, hogy foglalkozni kellene a témával. Sokat javult, sok dolgot elhagyott, cserébe jöttek újak, de alapjaiban nem változott meg és továbbra sem olyan, mint egy átlagos 4 éves kisgyerek.
Kérlek segítsetek, mit lehente ilyen helyzetben tenni, illetve egyáltalán van-e létjogosultsága ennek az egésznek vagy csak "bebeszéljük" és igaza van a szülőknek-nagyszülőnek, hogy hagyjuk már ezt az auti-dolgot?!
Köszönöm szépen előre is!
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Te hogyan vetted észre? 3 hete 3 napja #47481

  • Szanya1
  • Szanya1 profilkép
  • Nem elérhető
  • Én Más vagyok, jobb, ha rám hagyod... :)
Szia Noemkov!

Szerintem nem érdemes emiatt konfliktusba keveredni. Az oviban úgyis ki fogják előbb-utóbb szűrni, ha van valami. Sajnos az idő megy, de ezt kívülről, családtagként szerintem nem fogod tudni megoldani.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Te hogyan vetted észre? 3 hete 3 napja #47484

  • Babesz
  • Babesz profilkép
  • Nem elérhető
Noemkov szia!
Szerintem sem érdemes emiatt konfliktusba kerülni, mert tényleg kiszűri az ovi. Ilyenkor vagy az történik, hogy tovább tagadnak és menekítik egyik oviból a másikba a gyereket vagy pedig elviszik vizsgálatra.
A megbélyegzés szerintem sem jó, sajna kóddal nehéz az autiknak iskolát találni, sehova nem kellenek, ezért jobb lenne magánúton diagnosztizálni és fejlesztésekre hordani.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Te hogyan vetted észre? 3 hete 3 napja #47485

  • misty
  • misty profilkép
  • Nem elérhető
Szia Noemkov!

Az a baj ezzel, hogy sok esetben a családtagok akkor se fogadják el az autizmus tényét, ha már a diagnózis is megvan.
Ha az anyukának említették az oviban is, nem olvasott kicsit utána és nem tűntek fel neki hasonlóságok? Én kb minden szabad percemet arra szántam ahogy felmerült bennünk a gyanú. Ha másért nem azért nem foglalkoztatja a kérdés ott legbelül, attól hogy a tsmt terapeuta lebeszélte? Nekem biztos ott motoszkálna a fejemben, hogy mi van ha mégis.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Te hogyan vetted észre? 3 hete 2 napja #47489

  • noemkov
  • noemkov profilkép
  • Nem elérhető
Nagyon szépen köszönjük a gyors válaszokat! Sokat segítettek ezzel, hogy akkor ezek szerint tényleg fölösleges a közbelépés, mert nagycsoportban ki fogják szűrni, ha úgy van, ezt nem tudtam! Jövőre fog ott kezdeni, most hiába ovis, nagyon sokat van kivéve, mert nem igazán tud beilleszkedni és inkább a nagyszülőkkel van ilyenkor egész heteket.
Amikor az egyik óvónő szólt, akkor az apuka elkezdte nézegetni otthon, de "szerencsére" jött az ismerős meg a nagymama, akik lebeszélték őket erről, ne foglalkozzanak vele, még csak ne is gondoljanak rá. De ezek szerint valahol még igaza is volt a TSMT-s oktatónak, hogy ne kapjanak kódot...
hátha mégis beigazolódik, hogy a fentiek nem feltétlenül jelentik azt, amire mi gondoltunk. Jövőre kiderül.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.
Oldalmegjelenítési idő: 0.250 másodperc