Köszi szépen! Hàt a pszichiàter màr nekem is eszembe jutott, mert tényleg kellene valami enyhébb nyugtató. Olyan szinten behergeli magàt nem is annyira az àllandósàgon, hanem azon, hogy oda utazzunk nyaralni, menjünk kiràndulni, ahova ő akar. Mindig csak neki legyen jó, a többi nem szàmít. Tudom, hogy nem direkt csinàlja, de akkor is olyan rosszul esik, hisz mindent megteszünk érte. Mondjuk, lehet ez is a baj, mindig mindent megkapott, és nem bírja elviselni, ha nem. Gyakorlatilag egyke mert a féltesói màr felnőttek. És elkezdett visszabeszélni is, meg kàromkodik. Hàl istennek nem agresszív egyébként.
Azt én is làtom, hogy a pszichológusa segítség kevés, olyan szinten kétségbe esik, riadt a gyerek, mintha màr mondjuk vilàgvége lenne.
Nagymamàjàt imàdja, nyàron sokat van nàla falun, nem is merek belegondolni, hogy fogja majd feldolgozni, ha majd a mama elmegy. Màr nem fiatal, 75 éves, szerencsére jól van.
Nagyon hasznos volt a hozzàszólàsod, köszi még egyszer!