Hehe, kalács.

Nálunk "kifli" a divatos, de ez részletkérdés. Igazából én a tömör kérést is szeretem. Meg (most már) azt is, hogy az emberek néha megbotránkoznak rajta, mert szerintük "kérek szépen kiflit" a helyes. Blabla. Végre beszél, kér, kommunikál valahogy a gyerekem! (hol egy táncolós smile?) Majd javítunk a stílusán idővel. Addig meg "kalááács".
Végre ma tudtunk úgy vásárolni, hogy nem rohant el random irányba teljes sebességgel, nem kellett lélekszakadva üldöznöm a sorok között, nem akart lerámolni mindent a polcokról, nem üvöltött kapálózva a bejáratnál, hogy ki akar rohanni (direkt nyugis, csendes boltot választottam), és csak 1 csokis cookie vásárlását kellett beígérnem ("célirányosan" arra mentünk, a bolt hátsó zugában vannak

és közben bepakoltam a kosárba). Büszke vagyok ránk. Annyival egyszerűbb így!