Téma: Napi sikerek

Annyit akartam még hozzá szólni, hogy ez alatt az 5 nap alatt sokkal több minden volt, de
egyszerűen nem tudom leírni. Nagy élmény volt, nagyon sajnálom hogy vidéken
ennyire kevés a lehetőség.
Talán az oldal olvasói közül aki még volt ezen,
(bármely városban) írhatna egy-két mondatot.

Konkrétan milyen eszközt készítettek el? Volt olyan tanács vagy eszköz, amit azonnal hasznosítani tudsz?
A csapatépítési részt nézve: Lesz olyan ember, akivel tartod majd a kapcsolatot?

Szanya: Bocs ha félreérthető voltam, eszközt nem készítettünk
Olyan feladatot kaptunk, ahol volt egy konkrét szituáció és azt kellett megoldani
Pl.: Mindenki írt egy saját problémás viselkedést a gyerekről.
Csoportokban össze kellett állni, egyet kiválasztani, és levezetni (jéghegy módszerrel)
hogy mi lehet a probléma.(pl szenzoros, vagy csak éhes és nem tudja kifejezni stb.)
Azt Eszter és Zsuzsa is mondta hogy ezek találgatások, és nagyon nehéz rájönni hogy
igazából mi baja a gyereknek.

Volt szó a PECS-ről is, és hogy milyen fontos hogy szakember segítsen benne.
Volt még a napirendről és a hetirendről szó, amik közül az utóbbit kellene nekünk
bevezetni. Ezt konkrétan hasznosítani tudnám, csak nagyon szét vagyok esve a nyári
szünet miatt. A jutalmazás is jó lenne nekünk, de édességet nem használhatok, mert
így is fogyóznia kéne a gyereknek.

Csapatépítés: Sajnos a mi városunkból én voltam egyedül, zsizsi a közelből, a többiek
messzebbről jöttek. Megvan mindenkinek az email címe, de az nem ugyanaz mintha
egy városban lennénk.

Nem voltál félreérthető, mást értettem félre korában eszerint.

Ez érdekes, én az esetek 99,9%-ban tudom, hogy mi baja a gyereknek.
Az viszont nagyon idegesítő volt (és akkor nagyon enyhén fogalmazok), mikor elmondtam annó a gyp.-knek, hogy a gyerek nem eszik darabos kaját, mert nem tudja megrágni és fél hogy megfullad, és akkor elkezdtek találgatni, hogy nem lehet, hogy az x színűt nem szereti meg az y állagút, meg biztos az a baj, hogy nem használunk kockás abroszt. Ezúton is köszönöm Vígh Katának, hogy ő a felvetett problémára keresett megoldást, nem pedig "találgatott".
(Azóta a gyerek egyébként már el tudja mondani és el is tudja mutogatni, hogy fél, hogy megfullad. Nem csak a kajától, hanem pl. a medencében. Ez egy fix parája.)
De ezt most csak beszélgetés szintjén írom, nem belekötni akarok a módszertanba, nyilván más gyerek komplikáltabb problémahalmazt hoz.

A hetirend minták itt fent vannak (ha kell), a jutalmazásról meg egyrészt sokat beszéltünk a fórumban, másrészt fent is vannak minták, értelemszerűen nem édességet kell használni az esetetekben.

Még egy megjegyzés a korábbiakhoz: az auti szempontú akadálymentesítés nem a viselkedészavar megszüntetésére irányul elsődlegesen, hanem a rossz stressz csökkentésére. Ha a gyerek nincs szétstresszelve, akkor csökkenhetnek a viselkedészavarok.
Azért nem mindegy, mert ha valaki belecsap a napirendezésbe (általában először rosszul) és nem hoz azonnali viselkedészavar csökkentést, akkor eldobja. Pedig ez csak egy eszköz arra, hogy a világ a gyerek számára átláthatóbb, érthetőbb legyen, de ezen kívül még kismillió gondja lehet. (Amiket szintén meg kell oldani.)

Utánkövetés lesz? Hogyan fognak a továbbiakban segíteni?

A jutikkal az a bajom, hogy az én fiam olyan dolgoknak örül, aminek horror ára van.
Nem viccelek, amikor volt a névnapja és a nagyi egy könyvet hozott neki, a
fiam rezzenéstelen arccal közölte vele hogy ha nem Star-Wars-os, akkor nem kell.
Kapásból adta a nővérének a kezébe a könyvet, mert egy pillantással felmérte
hogy nem az. Én félrefordulva röhögtem, hogy ne lássák.
De persze majd megoldom a jutikérdést, sokat olvasgattam itt róla.

Utánkövetés,segítés:
Nem volt róla szó, szerintem nem lesz.
Kaptunk emailt egy online "auti tanfolyamról", amit Edina is belinkelt, de az nem
ugyanaz.

Mi már nem is veszünk semmit a gyerek megkérdezése nélkül. Persze ezt a rokonoktól nem lehet elvárni (bár egyébként de... de én se boldogulok ezen a téren).
Mi 90%-ban programokkal jutizzuk már.

Sajnos itt vidéken nincs normális program.
Mikor fent voltunk a Vadaskertben, a Metró tetszett a legjobban a gyerekeknek.
De az az igazság hogy a fiam nagyon utál kimozdulni, nála azt kéne jutalmazni
többek között hogy kimegy a lakásból.

Édesanyám figyelembe szokta venni az ajándékozásnál a mániáját,
de most nem tudom mi volt vele,
ennél az is jobb lett volna ha vesz egy tábla csokit.

Semmi? Pedig olyan szép kis városban laktok. Azt hinné az ember, hogy jobban zajlik ott az élet.
Edina pl. autószalon megnézést tett be annó a fiának, mi meg beugrunk időnként a Mediába ventiket nézni.

Tényleg szép a város, felújították a játszótereket is, csak a gyereket
nem lehet kimozdítani a lakásból.
Ha mégis elmegyünk valahova, alig várja hogy hazainduljunk.
Így konkrétan hogy gyere elmegyünk játszóterezni, a válasz: nem, vagy hogy muszáj???
Most kb. egy hete, az egyik kedvenc számítógépes játékából (Minecraft)
az apjával sablonokat nyomtat,(kocka emberek, állatok, zombik, csontvázak,stb.)
azt vágja ki, hajtogatja, és ragasztja össze.
Nekem már jojózik a szemem a mini figuráktól.

Szívem szerint, én az Ikeában hesszelnék a gyerekekkel.

Mi úgy csináljuk (persze itt sokkal könnyebb), hogy egy héten belül azonos játszótérre nem megyünk és variáljuk tollassal, pingponggal, tenisszel, bringázással.
Ha azt mondod, hogy mozi/állatkert/játszóház, arra is nemet mond?

Amíg ragasztgat, addig se a monitort nézi. Sajnos nekem most nagyon sűrű, folyamatosan rohanok, így a gyerek sokat gépezik nagyon. Annak is örülnék, ha ragasztgatna.

De hogy a topic címéhez illőt is írjak, eljutottunk addig, hogy el tudom kezdeni tanítani a ragozást. Táblázatba foglalva... De az is valami, hogy megérti, hogy ebben van egy rendszer. Még ha baromi komplikált is.

Nagyon ügyesek vagytok!

Na igen, az én fiam a gép előtt élné le az életét ha lehetne.
A ragasztgatás is egy mánia nála, egyszer csak elmúlik, de addig ezt csinálja.

Állatkert nálunk nincs, de nem tudom mennyire érdekelné.
Játszóház...az se nagyon, bár mintha egy nyílt volna egy a város szélén horror árakkal.
Na a mozi annyiban érdekli, hogy megígértem neki ha nálunk is játsszák a
Star Wars hetedik részét, akkor elviszem. Azt nagyon várja.

Anya, ha szét vagy esve a nyári szünet miatt, akkor Neked kell a hetirend! Bocs, nem bírtam kihagyni. Viszont örülök, hogy ennyire bejött a képzés. Érdemit majd késöbb, mert én még nem vagyok sajnos szabin...

Szanya, gratula. Nagyon érdekes, hogy az ember az anyanyelvét úgy tanulja, mintha idegennyelv lenne. Késöbb ennek nyelvtanból igazából elönyt kellene majd jelentenie.

Süni, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Anya: Jaj, a jéghegy effektussal nekünk is meggyűlt a bajunk. Kb. a verselemzéshez tudnám hasonlítani. Persze próbáljunk autis szemüveget felvenni, de néha mi magyarázunk bele dolgokat a cselekedeteikbe, pedig pofon egyszerűen néha csak gyerekek!
Persze jó tudni, hogy ők másképpen "működnek" és megérteni ill. belelátni az ő világunkba kicsit. Bár nekem ezek inkább sokkoló élmények voltak. Nem akarnék annyira hallani, mint a fiam v. belezakkannék, ha autópályákat kéne néznem órákig...stb.

Andris Thomast szereti még mindig. Tegnap voltunk a bankban elintézni dolgokat. Szépen megnézte az ajtón a bejáratnál az összes matricát. Bent pedig elterült a kényelmes fotelban a telefonomat nézni. Sajnos kevés versenyző volt, mert a számok a kivetítőn nem pörögtek, pedig azzal is el lett volna. Senkinek nem tűnt fel semmi, sőt csodálkoztak, hogy milyen türelmes.
Mi Thomassal motiváltuk minden helyzetben ill. számokkal kártyákkal.
Tudod olyan igazi Thomas fanos a dolog. Póló, bögre, nyomtatott kép...stb.
Jelenleg alkuképes, zsarolható a gyerek mindennel.

Mennyire játszik mással, mint a számítógép?

Szanya: Ragozásnál mennyire vizuális a dolog? Pl: Én- Z. kép? Te- Szanya kép? Mi- családi kép?
Különben a táblázatok elég érthetőek és rendszerezve könnyebb tanulni is.

Süni, a verselemzés-jéghegy hasonlat nagyon találó, de azért pl. a verselemzésben is vannak autistabarát dolgok mint 14 sor egyenlő szonett.
Egyébként pedig igen, ez a mindennapok kihívása, hogy akkor most csak simán rossz vagy nem vettem észre valamit.

Frézia:

Igen, igazad van.

Süni:
Thomas nálunk is volt nagy kedvenc annak idején.
Legelső a gép, utána a Star Wars lego, de mostanában szeret
birkózni a nővérével. Csak azt mi nem bírjuk hallgatni.
Ügyesen elvolt a bankban a fiad.
Sok mindenre jók ezek a mobilok.

Edina:
Nagyon tetszett a cikk amit a papagájokról írtál.
Nekünk még a gyerekek előtt mindig volt valamilyen madarunk, ill. amikor még
picik voltak akkor is egy darabig. Sajnos többször előfordult hogy megbetegedtek
és elpusztultak. Mindig megsirattam őket szó szerint.
Ezért nem akartam venni idáig, de lehet hogy még meggondolom.

Anya!
Köszi Nekünk bejött.Minden nap "résen vagyok" ,hogy ha adódik valami jó kis fejlesztési lehetőség ki ne hagyjam! Jól szórakozom néha!

Edina:

Anya: Ma az Auchanban vásároltunk és mint mindig a játékokat nem hagyom ki. Most rengeteg kártya volt, nézelődtem, láttam Star Wars-at is!

süni:

Sajnos nálunk nincs Auchan.
Minő véletlen, pont a Star Wars-t nézzük...
Egyébként már megint kinézett magának egy lego űrhajót szülinapra vagy karácsonyra, majd még kiderül.