Téma: Napi sikerek

Labolen: én is gratulálok
A feladat nálunk is hasonló: ha akar, akkor szépen dolgozik. Ha nem... akkor szenvedünk. A szünet előtti utolsó 2-3 hétben viszont már zsetonok nélkül is dogozott. Nekem ez siker.

Z-nak a Twister jött be, Anyukámtól ezt kap ajándékba, remélem sokat játszunk majd együtt. Vettünk az IKEA-ban diszkógömböt, kíváncsi leszek a hatásra. Maximalista vagyok, extázist várok!

Diszkógömb: több évtizeddel ezelött azért én is sokat adtam volna!!! Múltkor egy boltban ámulva láttam, hogy egy újabb generáció nö fel, aki ezért rajongani tud.

Sünöcske, majd elfelejtettem: ki az a Nagylábujj?

Frézia: Nagylábujj szabad fordítása Nagytalpnak (a szörnynek)

Labolen: szereti gyűjteni biztos a dolgokat, nem?

Süni: igen, valahogy ez nagyon bejött neki, hogy házat vesz és bútorokat. És igen, imádja, ha valamit gyűjteni lehet és teljes kollekciót kihozni belőle.

Egy apró siker, ami nem is új, de én örülök, ha jelentkezik:
A suliban van mesélőkönyve L-nak, így ismét folytathatjuk a naplózást, amit két éve abbahagytunk ,mert elege lett. És mivel ismét naplózunk, újra jelentkezik az az előny, hogy a gyerek érzi, ha valami jó dolog történik vele.
Ma bejött a havas kertből és kérte, hogy azt is tegyük be a mesélőkönyvébe, hogy ő havat és jeget söpör le az apja autójáról.
Mondom, apróság, és régen is volt már ilyen. De ha azt nézem, felismeri, hogy éppen valami jó móka részese és tetszik neki és ez jó, hogy ezt érti.

Ebben az a szép, Labolen, hogy egy ilyen apróság esetén még egy nt gyerekben sem rögzül feltétlenül tudatosan, hogy épp jó dologban volt része. Szeretünk csak a nagy dolgokra koncentrálni, annál örömtelibb, ha a gyerek a hétköznapi örömökre is rá tud csodálkozni.

Felhozom kicsit. Elég feszült vagyok most a sulikérdés miatt is, szóval jó tudatosítani ilyenkor, hogy miben fejlődik a gyerek.

Tegnap a kórházas incidens után ugye otthon volt délután L., így eljött velem és a lányommal a tornára. Mi kint várakoztunk a nevtan előterében, mígy a lányom tornázott. Két említésre méltó dolog:
- L. mindenképpen szerett volna felmenni az emeletre, mert látta, hogy oda is mennek fel gyerekek. De hát neki nem szabad, pedig ügyesen levette a cipőjét is, ahogy az a szabály. Kérte többször is, de nem akadt, ki mikor mondtam neki, hogy neme lehet. Bepróbálkozott persze, aztán már a néni is rászólt, aki ott ül a recepción. Na jó, mondom, megkérdezem, hogy nem engednék-e fel velem, mert hát ő egy auti, ettől úgysem fog eltekinteni és nem hiszem, hogy akkora gondot okoznánk fent. Oké, mehet velem, de legyen csendben. Olyan szépen feljött kézenfogva, suttogott, meg csendben nézelődött.
Szóval nagyon örültem, hogy betartotta a szabályt és még többszöri elutasításra sem akadt ki, csak kitartóan kérdezgetett, hátha egyszer megenyhülünk.
- A másik, és ez tetszett a legjobban: volt ott egy házikóépítős játék, sok tetővel. Kitalálta, hogy egymásra pakolja a sok tetőt, én meg csak néztem, meg mondtam, hogy le fog dőlni. De nem, ez a feladat, mondta ő, hogy ne dőljön le. És tényleg, felpakolta egymásra a sok meredek tetőt, majd komolyan mondom, BÜSZKÉN nézett rám, mosolyogva, hogy látod?
Nekem ez azért fontos, mert mindenhol le van most írva, hogy szegényes az arcjátéka, nincs sok mimika, csak az alapérzelmek. De én láttam, hogy ő most büszke.
Apróságok, de nekem jó volt látni és tapasztalni ezeket.

Z ma beiratkozott a 3. könyvtárába. G. néptáncra jár a művházba, mi meg addig a könyvtárban vártuk. Nagyon helyes volt, ahogy beléptünk hangosan suttogva közölte mindenkivel, hogy itt nem szabad hangoskodni.

Voltunk autómosóban, végig örömködte a mosást, szerinte olyan, mint egy hurrikán, nem fogadta el az én tornádós verziómat. Közben megjegyeztem neki, hogy ma szép rend volt a padján. Rávágta, hogy a lány osztálytársai tettek rendet. Ezt mondjuk sejtettem... Kérdeztem, hogy megköszönte-e nekik. Erre ő: Nem, de gondoltam rá.

Labolen, Champ: ennyi suttogó jóság!

Champ: Gondoltam rá... Ez is valami.

Labolen: el tudom képzelni milyen jó érzés volt látni az arcán a büszkeséget! Mi legelőször a tudatos huncutságnak örültünk szerintem ennyire!

Champ: ha már kérés nélkül is elkényeztetik a fiatalembert! A lányokat nem kell elég, ha gondol rá!

Egy kis nevetnivaló:
P. imád havat lapátolni. Az előbb kicsit kiment az udvarra:
- Anyu, kérem a hólapátot!
- P. most nem kell hólapát, mert nem a hó esik, hanem az eső.
- Melyik az esőlapát?

Manka:

Sziasztok!
Egy ötlet, hátha hasznos valakinek. A fiam imádja a számitógépet, fél életét előtte tölti. Viszont szegény azt hiszi, hogy ért hozzá, pedig nem. Eddig hetente kellett szervizbe vinni, mindig összeomlott a rendszer, valamit letörölt róla, virus, stb. De mióta a windows programot lecseréltem linuxra, kb. 2 hónapja, azóta a gép még nem látott szerelőt.
Tehát... a linux egy autista gyerek biró program. Nekem bevált.

Manka:
Te gyűjtöd az ilyen aranyköpéseket?

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Champ: most már írni fogom!

Tegnapi sikerünk - egyéni terápiát követően - , hogy P. megkérdezte (és tényleg érdekelte!), hogy én mit fogok ma reggelizni? Nekünk ez nagyon nagy dolog

Ügyes, Manka!

Hevi: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.