Néhány alkalmas személyes konzultáció és közös foglalkozások keretén belül megismertük a Son rise terápiát.
Eddig nem ezzel fejlesztjük fiamat, a továbbiakban helyt fog kapni, illetve beépítjük tapasztalatainkat a mindennapjainkba.
Mivel ez egy a szülő-gyermek közös játékán alapuló terápia mindenképp érdemes ezzel a programmal megismerkednie szülőnek, illetve ötvözni vele a gyermekünkkel töltött foglalkozásainkat.
Nem csak nagyon érintett gyermekeknek ajánlott!
Bármilyen korú és érintettségű gyermekkel lehet közös játékot kezdeményezni a cél a valóban közös játék és ezen keresztül célozhat meg a felnőtt fejlesztési területeket.
Kiemeltem a közös szót. Akkor közös a játék, ha közben egy témáról beszélünk kölcsönösen kérdezgetjük egymást, ha nem csak egymás mellett építünk, de tudatosan ugyan azt építjük, pl egymásnak keressük a kockát. Az a szülő aki órákat fektet ebbe a közös játékba biztosan érti, miről beszélek. A mi gyerekeink hamar(abb) kiszállnak ebből a közös tevékenységből.
Nem helyezném az ABA-t a son-rise-t ellentétes pólusra, sőt. Más-más erősségei vannak egyik és másik módszernek, önmagában is mind hasznos és egy egy probléma megoldását célozzák meg (TEEACH: nagyon strukturál, ABA: motivációalapú, nagy óraszámban végzett, személyreszabott, aprólékosan követett fejlesztési tervvel, Son rise: elfogad, gyerekből kiinduló, ráhangolódó, a feladatot a közös játékba helyezi, ezáltal a feladatot nem is feladatként éli meg a gyermek )
Mindegyik módszernek megvan az erőssége ugyanakkor lehet valamiben kevés. Ezért legjobb ötvözni ezeket, mert attól kapja meg a gyermek a legtöbbet, a leginkább neki valót.