Téma: Irodalom

Sziasztok! Most jöttem rá, hogy a 27 éves fiam autista vagy Asperger sy-s.( még nem tudom, hogy mi a különbség) Rám omlott minden, de addig nem lépek, amíg jobban meg nem bizonyosodom. Tudnátok abban segíteni, hogy mit olvassak el, ami a kevésbé súlyos, nagyobb gyerekekről szól?

Szia!
Ezt mindenképpen javaslom, egy kis füzet, egy autizmussal élő fiatalember írta, csak sajnos nem lehet kapni, úgyhogy könyvtárból tudod csak kivenni: moly.hu/konyvek/marc-segar-eletvezetesi-...vedo-emberek-szamara

Üdv Gemini!

Könyvként én Tony Attwood: Különös gyerekek című művét ajánlanám. Ez inkább aspergeres gyerekekről szól.
Olvasd el a honlapon találhat cikkeket is, abból is lehet tájékozódni. Pl ez a kiadvány elég jól összeszedi az alapvető infókat:
auti.hu/index.php?option=com_flippingboo...d=2&page=1&view=book

Megkérdezhetem, hogy miből gondolod, hogy a fiad autista? (Az asperger szindróma az autizmuson belül van, ép értelmű autista gyerekek, akiknél a beszédfejlődés megfelelő időben indult. Általában a spektrum magasabb részén helyezkednek el, ha az autizmust egy skálának tekinted.)
Hogy merült fel az autizmus gondolata? Milyen volt kisgyereknek?

Köszönöm szépen.

Ez elég hosszú, ugye 27 éves, de megpróbálom összefoglalni.
Mindig is beteges volt, kettő és négy éves kora között többet volt kórházban, mint otthon.(Schwachman- Diamond Syndroma) Öt évesen kezdett Óvodába járni, nem tudott beilleszkedni, de már hat éves volt, amikor szóltak, hogy nem áll szóba senkivel.(Óvónővel sem!) Irány a nevelési tanácsadó! Otthon nem vettem észre semmi furcsát, bár így utólag: mindig "ütköztette" a játékait, vagy épp két fadarabot, hogy melyik az erősebb. Azt, hogy nem nagyon áll szóba senkivel, a sok kórháznak tudtuk be. Kislétszámú osztályban kezdett, kis okoska volt, ahogy megtanult olvasni, az adatokat, térképeket bújta. Csodájára jártak, hogy minden ország adatait ismerte (főváros, népesség stb) már kisiskolás korában. Az első könyv, amit 10 évesen kihozott a könyvtárból, Heves megye népességi adatai voltak. Nagyon visszahúzódó volt, de ekkor még volt egy barátja (első és utolsó). Nagyon anyás volt, és mindenki azt mondta, hogy önállóbbnak kell lennie, és mert egy olyan program volt, ahol pszichologiai támogatás, tanulásmódszertsan stb is volt, a lakhelyünktől távolabb kezdett középiskolát. Először úgy tett, mintha minden rendben lenne, másodikos volt, amikor öngyilkossággal fenyegetőzött, ha nem megyünk azonnal érte. Jó közepes tanuló volt földrajzból és történelemből (adatok!) kis zseni. Bp.-en kezdett egyetemet, de nem bírta a várost, Egerben nagy nehezen meglett a BSC, Debrecenbe ment MSC-re, de nagyon kudarcos volt. Nem tudta befejezni. Csak azért írtam ilyen részletesen, mert eddig azt gondoltuk, hogy jellemhiba (nevelési hiba), hogy nem áll szóba senki idegennel, ismerősökkel sem, csak, ha muszáj. Nem megy boltba, vagy, ha kell, akkor dührohamot kap. Nem vesz pizsamát, vagy ha vesz, nappal nem veszi le.Meghatározott időben és körülmények között eszik. Ha valami szokatlan történik, nem tud vele mit kezdeni, dühös lesz Ha múzeumba megy, mindent sorban teljesen és nagyon részletesen meg kell nézni, ha élménybeszámolót tart, csak sorban és elejétől a végéig részletesen kell elmondania, vagy sehogy. Irtózik a zajtól, neonfénytől, érintéstől, törölközéstől, durva anyagú ruháktól. Nem érdekli senki, nem szeret senkit, legfontosabb neki, hogy mit eszik és hogy békén hagyják. Ajándéknak nem örül, másnak soha nem akar örömet okozni, sem szóval, sem tettel. Megbízható, mindig őszinte. Sokszor nem érti, hogy mit miért mondunk, félreért dolgokat. Ennyi jutott most hirtelen eszembe. Ja, és sakk, TV, számítógépes játékok, ezek érdeklik.

Tegnap cipőt vásároltunk. Ez mindig nagy kiborulásokkal jár, de most, hogy tudom miért, sokkal megértőbb voltam. Megbeszéltük, hogy mi zavarja (a zene az áruházban, a fény, a tömeg, a túl sok inger). Jól esett neki, hogy elmondhatja.

Gemini: amiket leírtál, az alapján teljesen érthető, hogy miért merült fel az autizmus. Örülök, ha ez a felismerés segíti a fiad életét, a kapcsolatotokat. Így már könnyebb megérteni őt, segíteni, támogatni őt. Ha elolvassátok a könyvet, amit Szanya linkelt be, akkor a hétköznapi problémák is könnyebbek lesznek talán.
Végül mi lett a szakmája? Dolgozik valamit? Veletek él, vagy külön?
Bocs, hogy itt faggatlak, csak nekünk is sokat segít, ha kicsit belelátunk egy felnőtt auti életébe. És bár mind mások és mást érhetnek el, mégis hajt a kíváncsiság, hogy milyen lehet majd, ha felnő a fiam.

Köszönöm a segítséget és az érdeklődést.Le sem merem írni, de tanárképzőbe járt a fiam. Hallom, ahogy felhördültök, de nem tudtam, hogy mekkorát tévedek. Amikor az ELTE Földtudomány Szakot pár hónapon belül otthagyta, közeli iskolát kerestünk, és ez volt itt. Pszichiáterhez vittem a viselkedési zavarai miatt, aki therápiába vonta és gyógyszereket írt fel, de nem diagnosztizált AS-t. A fiam 4-5 beszélgetés után otthagyta. Úgy láttam, hogy a kisebb gyermekekkel türelmes, alaposan magyaráz. Az alapképzést, ahol nem volt tanítás elvégezte. Olyan nehézségei voltak, hogy nem tudta felvenni a tárgyakat rendesen, emiatt féléveket halasztott. A tananyagot megtanulta, de nagyon nehezen igazodott el a rendszerben. A kredit rendszer nagyon bonyolult. Én h...., azt mondtam magamban, hogy ha nem képes ezt megtenni, akkor nem érdemli meg a diplomát. Azután jött a mesterképzés más városban és kudarc-kudarc, amit nagyon nehezen viseltünk. Most jövök rá, hogy micsoda szenvedés volt neki kiállni egy osztály elé tanítani.
Most otthon van, a férjem nyugdíjas, és vele méhészkedik. Most írattkozott be egy OKJ-s pénzügyi tanfolyamra. Eddig még csaak diákmunkát végzett, nagyon jól tűrte a monotonitást. Nagyon szeretett forgalmat számlálni.

Nem hördülök fel, inkább csak sajnálom. Rengeteg idő, munka ment el egy olyan diplomára, amivel nem fog tudni igazán dolgozni. Teljesen érthető, hogy egy szülő elvár a gyerekétől ennyi önállóságot és kezdeményező készséget, hogy el tudjon navigálni egy főiskolán. Az más kérdés, hogy ha tudjuk, hogy mi van a háttérben, akkor ezt mégsem úgy várjuk el, máshogy segítjük. Sajnálom, hogy nálatok ez későn derült ki és hogy emiatt ilyen nehézségek voltak.
De ha már tudjátok, hogy mik a problémák, keressetek erősségeket is. A monotonitást tényleg jól bírják, szóval ez egy pozitív dolog. Figyelembe kell venni azt is, hogy olyan szakmája legyen, ahol nem kell sokat másokkal együttműködni, kommunikálni. (Csapatmunkában lehet nem lesz erős.) Van a pénzügynek ilyen területe, ahol adatokat kell feldolgozni, ha ilyesmit akar csinálni és ért az összefüggésekhez, számokhoz, akkor jó lehet neki majd ez.
Írod, hogy gyógyszereket írtak fel, azt most szedi?

A pénzügy lehet jó megoldás, de ezekben a nagy irodaházakban, ahova sok pénzügyest felvesznek, nagyon nehéz ám beilleszkedni. De talán még mindig könnyebb, mint kiállni egy osztály elé...

Nem szedi, amikor felállt és otthagyta a pszichiátert, azt is abbahagyta. Valamilyen kedélyállapot javító volt, már nem emlékszem a nevére. Érdekes még talán, hogy tiomerzál érzékeny. Nyilván nem azt gondolom, hogy az okozta a tüneteit, de lehet, hogy ez másoknál is előfordul? Állandóan égett a szája és tűkkel szukálta, míg kiderült, hogy a fogtömésében, a fogkrémekben, szájöblítőben, szájápolóban, szájfrissítő cukorkákban is van higany vegyület.
A száját még mindig szűrkálja, mondván, hogy a foga között van valami (nincs).

Az biztos. Olyan helyre nem is menne. Még az sem biztos, hogy ezt el tudja végezni, de ő választotta ki hónapokig tartó pontozásos listák értékelésével.