Ez elég hosszú, ugye 27 éves, de megpróbálom összefoglalni.
Mindig is beteges volt, kettő és négy éves kora között többet volt kórházban, mint otthon.(Schwachman- Diamond Syndroma) Öt évesen kezdett Óvodába járni, nem tudott beilleszkedni, de már hat éves volt, amikor szóltak, hogy nem áll szóba senkivel.(Óvónővel sem!) Irány a nevelési tanácsadó! Otthon nem vettem észre semmi furcsát, bár így utólag: mindig "ütköztette" a játékait, vagy épp két fadarabot, hogy melyik az erősebb. Azt, hogy nem nagyon áll szóba senkivel, a sok kórháznak tudtuk be. Kislétszámú osztályban kezdett, kis okoska volt, ahogy megtanult olvasni, az adatokat, térképeket bújta. Csodájára jártak, hogy minden ország adatait ismerte (főváros, népesség stb) már kisiskolás korában. Az első könyv, amit 10 évesen kihozott a könyvtárból, Heves megye népességi adatai voltak. Nagyon visszahúzódó volt, de ekkor még volt egy barátja (első és utolsó). Nagyon anyás volt, és mindenki azt mondta, hogy önállóbbnak kell lennie, és mert egy olyan program volt, ahol pszichologiai támogatás, tanulásmódszertsan stb is volt, a lakhelyünktől távolabb kezdett középiskolát. Először úgy tett, mintha minden rendben lenne, másodikos volt, amikor öngyilkossággal fenyegetőzött, ha nem megyünk azonnal érte. Jó közepes tanuló volt földrajzból és történelemből (adatok!) kis zseni. Bp.-en kezdett egyetemet, de nem bírta a várost, Egerben nagy nehezen meglett a BSC, Debrecenbe ment MSC-re, de nagyon kudarcos volt. Nem tudta befejezni. Csak azért írtam ilyen részletesen, mert eddig azt gondoltuk, hogy jellemhiba (nevelési hiba), hogy nem áll szóba senki idegennel, ismerősökkel sem, csak, ha muszáj. Nem megy boltba, vagy, ha kell, akkor dührohamot kap. Nem vesz pizsamát, vagy ha vesz, nappal nem veszi le.Meghatározott időben és körülmények között eszik. Ha valami szokatlan történik, nem tud vele mit kezdeni, dühös lesz Ha múzeumba megy, mindent sorban teljesen és nagyon részletesen meg kell nézni, ha élménybeszámolót tart, csak sorban és elejétől a végéig részletesen kell elmondania, vagy sehogy. Irtózik a zajtól, neonfénytől, érintéstől, törölközéstől, durva anyagú ruháktól. Nem érdekli senki, nem szeret senkit, legfontosabb neki, hogy mit eszik és hogy békén hagyják. Ajándéknak nem örül, másnak soha nem akar örömet okozni, sem szóval, sem tettel. Megbízható, mindig őszinte. Sokszor nem érti, hogy mit miért mondunk, félreért dolgokat. Ennyi jutott most hirtelen eszembe. Ja, és sakk, TV, számítógépes játékok, ezek érdeklik.