Mi az a kódos munka: A kódos munka a TEACCH megközelítésből ismert és széles körben elterjedt módszer. Lényege, hogy a játékokat, eszközöket olyan módon rendezzük el egy dobozban, vagy tálcán, hogy a gyermek azonnal átláthassa, hogy mit kell tenni, hogyan kell elkezdeni és befejezni a tevékenységet. A világos struktúra biztosítja, hogy a gyermek előre lássa, hány feladatot kell elvégeznie, szemben azzal, ha csak adunk egy doboz Lego-t például és arra kérjük, építsen valami szépet. Ekkor a pontos cél és az időbeliség nem látható, ami sok autizmussal élő gyerek számára nem eléggé világos, ezért lehet, hogy hamar feladja és visszatér kedvelt, sztereotip elfoglaltságához. Gyakran csak folyamatos irányítással lehet elérni, hogy a gyermek mást is játsszon, mint amit maga választana, de erre nincs mindig lehetőség otthon sem. A strukturált feladat és játéksorokat viszont teljesen önállóan, szóbeli irányítás nélkül el tudják végezni a gyermekek, ami örömöt, sikerélményt és hasznos gyakorlási, illetve szabadidős lehetőséget nyújt. Ez a módszer nagyon jól illeszkedik az autizmus természetéhez, a gyermekek „rendszeretetéhez” és a világos, logikus dolgok iránti vonzódásukhoz.
Többféle egyéni megoldás, mégis ugyanaz a módszer:
Kattints a Tovább gombra vagy a címre a folytatáshoz!
A kódos munka nevet a szervezés egyik lehetséges módjáról kapta a módszer, amikor a feladatok számát és sorrendjét jelkártyák mutatják. A jelkártya párok egyike a feladatokat tartalmazó dobozokon van, a másik a gyermek asztalán, általában tépőzárra rögzítve. A folyamat során a gyermek megkeresi és illeszti a kódok párját a dobozon, majd elvégzi a feladatot. Ha a dobozon már 2 jelkártya van, akkor ez azt jelenti, hogy a feladat elkészült. Sokszor egyáltalán nem használunk kódjeleket, hanem egyszerűen csak kikészítünk annyi strukturált, a gyermek számára látványból is jól érthető feladatot, amit önállóan el tud végezni. Ilyenkor a „nem kész” feladatot a gyermek asztalának bal oldalára készítjük és megtanítjuk, hogy tegye át jobbra, a „kész” polcra/kosárba, amivel végzett. (Ezeket gyakran dobozokba rendezzük, innen kapta a szülők körében használt dobozolás elnevezést). A 2 leírt szervezési mód mellett további elrendezések is létezhetnek, hiszen mindig az adott gyermek megértéséhez szabjuk, hogy miként alakítjuk ki az önálló feladatvégzés helyét. (További magyarázatok Theo Peeters Autizmus- az elmélettől a gyakorlatig c. könyvében, az 50.-74. oldalig).
Mire használható: A kódos munkának, dobozolásnak többféle célja van. Többek között strukturált játéktanítás, kognitív készségek és finommotorikus fejlesztés, továbbá feladattartás kialakítása, fejlesztése. Strukturált szabadidő eltöltésre is lehet alkalmazni, mikor a gyerek önállóan végzi el a feladatokat, és a cél az, hogy adott időtartamot hasznosan töltsön el, ne a sztereotip dolgai foglalják le.
Mitől működik: Előnye, hogy mivel a dobozok száma, és az abban található feladatok nagyon egyértelműek, és könnyen átláthatóak, így a gyermek feladathelyzetbe vonása könnyebb, mint ha csak a játékszőnyegen próbálnánk vele adott típusú, számára bejósolhatatlan feladatokat végezni. A feladatok egyértelműségét az adja, hogy „zártak”, ami azt jelenti, hogy egy helyes megoldásuk van, önellenőrzésre alkalmasak, hasonlóan például a puzzle vagy fakirakós játékokhoz.
"Dobozolás” otthon: Ezeket a technikákat elsősorban terápiás foglalkozásokon alkalmazzák, de kis előkészülettel, odafigyeléssel az otthoni fejlesztésbe is beépíthetjük.
Mire kell figyelni a dobozolás elkezdésekor, bevezetésekor:
- Első lépésként el kell dönteni, hogy mire szeretnénk használni a módszert, foglalkoztatásra vagy fejlesztésre. Ha fejleszteni akarunk, akkor meg kell határozni a területet, képességeket, amikre koncentrálunk, és a dobozokba olyan típusú feladatokat, játékokat tegyünk, amivel célunkat elérhetjük. Ha foglalkoztatni szeretnénk a gyereket, akkor számára kedves és könnyebb feladatokat tervezzünk a dobozokba, tálcákra. Fejlesztésnél a szülői segítség elengedhetetlen, míg a foglalkoztatás lényege az önálló munkavégzés. A célok meghatározásához, feladatok kialakításához nyugodtan kérjünk segítséget a gyermeket ismerő gyógypedagógustól, pedagógustól.
- Fontos, hogy a gyermek először olyan feladatokkal, helyzetekkel találkozzon, amiket könnyen meg tud oldani, amiben sikerélménye lehet. Elsőre számára könnyebb feladatot kapjon, ami rövid idő alatt megoldható, célszerű csak egy-két dobozzal kezdeni.
- Később sem érdemes a korától elvárható figyelmi időnél hosszabb időre összeállítani a dobozos feladatokat. Inkább naponta több ilyen helyzetet tervezzünk be.
- Előnyös, ha a gyermek napirendjében jelezzük, hogy most ez a tevékenység következik, illetve hogy a végén milyen jutalmat kap.
- Erősíti a gyermek motivációját, ha számára kedves, vagy érdeklődési körébe tartozó elemeket viszünk a feladatba. Például ne a logikai készlet elemeit kelljen szín szerint válogatni, hanem Thomasos mozdonyokat, ha épp vonatmániás a gyermek.
- Úgy alakítsuk ki a doboz belsejében a feladatot, hogy az átlátható, könnyen értelmezhető legyen. Osszuk fel a teret rekeszekre, helyezzünk bele kisebb tálkákat, ahogyan a feladat megköveteli.
- Fontos, hogy a feladatok és célok meghatározásakor vegyük figyelembe a gyerek képességeit, mind a finommotorikát, mind a kognitív tudást tekintve (pl. figyelem, emlékezet, sorrendiség, ok-okozati összefüggések megértése).
- Kezdetben csak egy lépéses feladatok legyenek a dobozban, később összetettebb feladatokat is rakhatunk bele. Például keresd meg a párokat és csipeszeld össze azokat.
- A kognitív elemekkel párosítva akár szociális fejlesztést is belecsempészhetünk. Kösd össze a mosolygós arcot a mosolygós kisfiú képével, rakd sorba a képkockákat, amin elesik egy gyerek és sír…
- Fontos hogy a motivációt a gyermekre szabjuk. Van olyan gyerek, aki nem szeret feladatokat megoldani, neki kell a motiváció, hogy ezeket elvégezze. Van olyan gyermek is, aki szereti ezeket a zárt végű, strukturált tevékenységeket, és már maga a feladat elvégzése is jutalom értékű számára, vagyis minden motiváció nélkül is dolgozik. Gyermekünket kiismerve, pár alkalom után magunk is meg tudjuk határozni a motivációs rendszert.
Mit érhetek el ezzel: Nagyon fontos, hogy a dobozolásos technikával a gyermeknek megtanítjuk a feladattartás alapjait, hogy el kell kezdeni, és azt végéig kell csinálni. De tudni kell, hogy ha egyszer ezeket megtanulta, akkor később a dobozok elhagyhatók. Elegendő lesz csak egy listával jelezni, hogy milyen feladatok lesznek, és hány. Később pedig elég lesz bekarikázni a feladatfüzetben, hogy ezt kell megcsinálni és kész a házi feladat. Gyerekeinknek ugyanúgy helyt kell állnia az iskolában is, és erre készít fel a dobozolásos technika. Épp ezért ne féljünk bevezetni és használni, mert idővel el lehet majd hagyni, ha már megtanulta az alapvető dolgokat.
Ugyanakkor van olyan autizmussal élő gyermek is, aki élete végéig igényelni fogja ezt a kötött struktúrát. De az ilyen gyermeknek a mindennapjait segítjük ezzel a technikával, így náluk fokozottabban fontos, hogy megtanuljuk és alkalmazzuk azt.
Gyakorlati kivitelezés: Előkészítjük a dobozokat, vagy tálcákat. A napirendben jelezzük, hogy feladatozás következik. A gyermek számára egy állandó, nyugodt helyet keresünk ehhez. Nem jó, ha a játékok közelében, háttérzaj mellett, vagy a tesók ugrálása közepén akarjuk feladathelyzetbe hozni. Célszerű egy asztalnál végezni ezeket a feladatokat.
• Dobozolás: Az előkészített dobozokat a gyerek bal oldalán helyezzük el egymás felett. Leveszi a legfölsőt, kinyitja, elvégzi, amit kell, becsukja, és magától jobbra helyezi el.
• Kódos: Az előkészített tálcákat polcon helyezzük el, amik alá hívóképszerűen különböző színű geometriai ábrákat ragasztunk fel, vagy számokat, ha már tart azon a szinten. A gyermeknek az adott feladathoz tartozó ábra képét rakjuk fel egy leszedhető listára. A gyermek levesz egy kódot, megkeresi a hozzá tartozó feladatot, mellérakja a kezében lévő kártyát, és leveszi a feladatot. Ha elkészült, egy másik polcra helyezi el a kész munkát.
Ha valami nem érthető a számára, nem tudja, mit kell tennie, igyekezzünk hátsó fizikai prompttal segíteni neki, de a fizikai segítséget fokozatosan vissza kell vonni. A cél, hogy idővel önállóan tudja elvégezni a feladatokat.
Következő cikkünkben a téri elrendezésre és a feladatokra mutatunk példákat.
Köszönjük a lektorálást Őszi Tamásné autizmus-szakértőnek! (Autizmus Alapítvány)