Logikusan logikátlan
Információ és betekintés az autizmusba
„Ros Blackburn autista, aki világszerte nyilvános előadásokat tart az autizmusról. Célja, hogy segítse az embereket az autisták megértésében.” Forrás: autismcongress2013.eu
Ros 4-5 éves koráig egyáltalán nem beszélt, súlyos autizmussal diagnosztizálták, később mégis magasan funkcionáló diagnózist kapott. Sokáig próbálták rábírni a beszédre, most viszont már leállítani sem lehet… :)
A szülei nagyon sok mindenre megtanították, így bár hiányzik a szociális ösztöne, külső segítséggel sok tudást elsajátított. Nem kényeztették, hanem motiválták a verbális kommunikációra, nem engedték, hogy mások személyes terébe belemenjen, törekedtek rá, hogy szociálisan elfogadható legyen. Ki akarták hozni belőle a maximumot és a verbális kommunikáció jó eszköz volt erre.
Nem érti a „hülye” szociális szabályokat, de megtanították neki és betartja, amit megtanult. Az új dolgok kipróbálása, határainak tágítása fontos volt, nem végezték el helyette a dolgokat. A szülei rávették, hogy próbáljon ki új ételeket, élményeket, szerezzen tapasztalatokat. A való világra készítették fel és ennek köszönhetően Rosnak munkája is van: újságot kézbesít. Nem fizetik jól, de hasznos munka, szereti csinálni.
Nehézséget okoz számára a mindennapos kisebb problémák megoldása. Feltett egy kérdést: Mit teszünk, ha ülünk egy előadáson, besüt a nap és melegünk van? Ő nem tudná egy ilyen esetben, hogy mit kell tenni, ezért a napsütéses oldalon maradna. Pedig egyszerű a válasz: természetesen be kell ülni az árnyékos részre. Ő ennek az egyszerű problémának a megoldását nem tudja önállóan véghez vinni. Honnan tudjuk, hogy az árnyékban hűvösebb van és át kell ülni oda? Ez nem az intelligencia hiánya, hanem a belső „figyelmeztetés” az, ami hiányzik. Nem tudja, hogyan kell kérdezni valamiről, ha nem ismeri eléggé azt, amiről kérdezne. Nincs meg a „szikra”, hogy hogyan kell segítséget kérni, viszont ezt megtanulni számára szégyenteljes.
Egyszer vendégségbe ment és megkérte a vendéglátóit, hogy mondjanak el neki minden szabályt, amit náluk be kell tartani. Elmondták, hogy ha belép a lakásba, húzzon papucsot, hol kell étkezni, ebéd közben nem szól a tévé, stb. A szabályoknak megfelelően felvette a papucsot, bement és mivel érdekelte, mi van kint, felmászott az ablakpárkányra, hogy kinézzen. Rászóltak, hogy ezt tilos. Csakhogy ezt korábban nem mondták! Felhívja rá a figyelmet, hogy neki mindent el kell mondani, még a mások számára nyilvánvaló szabályokat is.
Hangsúlyozta a fontosságát, hogy akik autizmussal élőkkel dolgoznak, azoknak a legfontosabb tulajdonsága, hogy empatikusak legyenek, hogy megértsék a nehézségeket, az autista gondolkodást.
Példaként említette, hogy ő nagyon jó matematikából, épp ezért a pénzt is jól tudja elvileg használni, azonban mivel ennek van egy szociális vetülete is, ezért mégsem megy. A pénzt szociális helyzetekben kell használni és a termékek értékét is figyelni kell vásárlás során - ez már nehézséget jelent.
Előadásában jelezte, hogy nagyon jónak tartja, hogy léteznek alternatív kommunikációs rendszerek, de a beszéd nagyon fontos. Az alternatív kommunikációs rendszereket preverbális módszernek gondolja. Beszámolt róla, hogy egyik ismerőse 61 évesen kezdett beszélni!
Elmondta, hogy amit a társadalom az autizmussal élők részéről erőszakos, dühös reakciónak lát, az valójában félelem, mert nem tudják kitölteni a szociális tudásuk hiányát. Neki is komoly félelmekkel kellett kellett szembenéznie és legyőznie azokat, hogy ide a konferenciára eljusson. Számára a külvilág érthetetlen és zavaros, mely megriasztja őt. Fényekből, hangokból, zajokból és mozgásokból álló massza, ami nem jön sehonnan és nem tart sehová.
Figyelmeztet, hogy az autizmust soha nem szabad kifogásként használni: magas elvárásokat kell támasztani az autizmussal élők felé, de magas szintű támogatást is kell biztosítani- ehhez pedig óriási kreativitásra és humorra van szükség.