Az alvással kapcsolatos problémák számos, autizmussal élő gyermeket nevelő családot érintenek, de természetesen minden más ember számára ismerősek. Szinte mindenkivel előfordul élete során, hogy átmenetileg, vagy akár krónikusan, rosszul alszik. Ennek hátterében állhat például betegség, nagyfokú stressz, környezetváltozás és számtalan egyéb tényező.
Az alvásproblémák életminőségre gyakorolt negatív hatása szintén jól ismert. Ha gyakran előfordul, hogy nem tudjuk megfelelően kipihenni magunkat, teljesítményünk romlik, krónikus fáradtság és hangulati zavarok jelentkeznek.
Autizmus spektrumzavarokban a különböző felmérések szerint meglehetősen gyakoriak az alvásproblémák, a gyermekek és felnőttek mintegy 40-80 százalékánál fordulnak elő (forrás: www.nas.org.uk). Tény tehát, hogy az autizmussal élő gyermekek, felnőttek és családtagjaik életminőségét meglehetősen sokszor befolyásolják az alvásproblémák, valamint az alváshoz kapcsolódó egyedi rutinok és szokások.
A következmények természetesen az egész családra kihatnak, ezért fontos, hogy hatékony megoldásokat találjunk az alvással kapcsolatos problémák megelőzésére és kezelésére.
A megoldás első lépése lehet a problémák típusának pontos megfogalmazása.
A szülői panaszok nagyon sokfélék. Nemcsak az alvás időtartamára, hanem az alvás körüli szokásokra is vonatkozhatnak. Előfordul az elalvás nehézsége, és ezen belül gyakori, hogy csak bizonyos körülmények, szabályok, szertartások pontos betartása esetén képes a gyermek vagy felnőtt elaludni.
Nehezítheti a családok életét, ha gyermekük éjjel rendszeresen felriad, és azután esetleg már nem is tud újra elaludni.
Előfordul, hogy a gyermek nagyon nyugtalanul alszik, sokat forgolódik.
Az alvás–ébrenlét ciklusának szabálytalansága is előfordul: több olyan gyermeket, fiatalt ismerünk, aki nehezen kel fel reggel, éjszaka viszont fent van. Ez felnőttek esetében esetleg összefügghet a helytelen számítógépes szokásokkal is. Szélsőséges esetben a megzavart ritmus veszélyezteti az intézményes ellátást és a munkába járást.
A túl korai ébredés és a felébredés nehézsége egyaránt kimerítheti a szülőket.
A szülőkkel való együttalvás szintén gyakori. Bizonyos életkor felett számos okból már semmiképpen nem javasolt az együttalvás. Talán ez esetben az a legjobb, ha eleve megelőzzük ezt, és kicsi korától külön fekhelyen alszik gyermekünk. Ez azért jó megoldás, mert autizmusban a szokások igen nehezen változnak, és míg a típusosan fejlődő gyermekek a szociális és testi érés egy pontján mindenféle különösebb szoktatás nélkül elfogadják a külön ágyat, az autizmussal élő gyermekek ritkán éreznek indíttatást arra, hogy a biztonságos és megszokott szülői közelséget feladják.
A probléma feltárásának következő alapvető kérdése: Túl sokat vagy túl keveset alszik a gyermekem, esetleg éppen eleget?
Bár az alvással kapcsolatos igények nagyon egyéniek, elmondható, hogy az emberek alvásszükséglete a következőképpen alakul: 1–3 éves kor között átlagosan 12-14 óra, 3–6 év között 10-12 óra, 7–12 éves kor között 10-11 óra, 16 év felett 8 óra.
Annak érdekében, hogy világosan lássuk, van-e érdemi eltérés ettől, hasznos egy ideig (legalább néhány hétig) naplózni, hogy mennyit aludt gyermekünk. Szintén érdemes feljegyezni az alvás körüli fontosabb körülményeket és szokásokat, mert ez értékes támpont lehet a megoldás keresésekor.
A megoldáshoz vezető következő lépés a lehetséges okok azonosítása.
Az okok sok esetben pontosan ugyanazok, mint a többi embernél. Előfordulhat idegesség, félelem, a gyermekünket foglalkoztathatják a napközben történt élmények, lehetnek rémálmai. Nagy különbséget jelent viszont, hogy az autizmussal élő személyek kevésbé képesek megosztani érzéseiket, élményeiket, így a szülőknek kreatívan rá kell jönniük az okokra, amikor ez egyáltalán lehetséges.
Az okok és magyarázatok természetesen gyakran visszavezethetők magára az autizmusra: a fejlődési zavar neurobiológiai hátterére, a szenzoros túlérzékenységre, a merev, rugalmatlan viselkedésre és gondolkodásra, valamint a szociális-kommunikációs sérülésre. A szociális megértés problémái kulcsfontosságúak ezen a téren: alvási szokásaink (hacsak nem élünk egyedül) szorosan összefüggenek családtagjaink változó igényeinek, elvárásainak, szokásainak figyelembevételével, és éppen ez az, amire az autizmussal élő személyek önhibájukon kívül nem tudnak figyelni.
Megoldási lehetőségek:
Ha úgy érezzük, hogy a család nem tudja megváltoztatni a helyzetet, minél előbb forduljunk autizmusban tapasztalt szakemberhez, aki segíthet a probléma súlyosságának meghatározásában, megoldási javaslatokat tehet, illetve abban az esetben, ha felmerül a gyógyszeres kezelés szükségessége, megfelelő orvoshoz irányítja a családot.
Szerencsés esetben külső segítség nélkül is lehetséges az alvásprobléma kezelése, az alábbiakban ehhez gyűjtöttem ötleteket (a lista természetesen nem teljes):
1. Igen hasznos az esti rutin és szabályok kialakítása és következetes betartása. A gyerekek néha azért nem fekszenek le, amikor a szülők kérik, mert számukra semmiféle világos előjele nem volt annak, hogy mikor kell majd lefeküdni. Amikor a szülők egyszer csak szólnak, hogy itt a lefekvés ideje, nem olyan egyszerű hirtelen abbahagyni a kedvelt tevékenységet. Ráadásul könnyen kialakulhat egyfajta huzavona, fogócska, melyet a gyermek élvez, még akkor is, ha a szülők mérgesek, mert kiszámíthatóan vele foglalkoznak, és elég gyakran előfordul ahhoz, hogy beépüljön a megszokott rutinba. Sokkal jobb, ha az esti eseménysort a család előre megtervezi, megnyugtató, kiszámítható és előre látható módon. A napirend otthoni használata sokat segíthet ezen a problémán is.
2. A kialakult rutin megtörése: olykor a környezetváltozás is segíthet az alvás körüli problémák megoldásában. A költözés, lakásfelújítás például jó pillanat arra, hogy az együttalváson változtassunk, mivel a szokás kapcsolódott a tárgyi környezethez is. Sokszor tapasztaljuk azt is, hogy egy-egy táborozás alkalmával a gyermek kizökken az alvás körüli rutinból és mintegy „megfeledkezik” szokásairól.
3. Megnyugtató, relaxációt segítő tevékenységek: pl. masszázs, fürdő, esti gyógyteázás, hangulatvilágítás, kellemes halk zene biztosítása, kisebb gyermeknél altatódal eléneklése.
A zavaró ingerek kiküszöbölése: a számítógép, televízió kikapcsolása, vagy szabályozott, a rutinhoz illeszkedő alkalmazása.
4. Este már ne egyen gyermekünk nehéz ételeket, ne igyon kólát vagy egyéb, koffeint tartalmazó italt.
5. A Szociális történetek módszere segíthet a helyes esti viselkedés forgatókönyvének helyzeten kívüli rendszeres gyakorlásában. (A történetíráshoz eleinte szakember segítségére lehet szükség).
6. A „Napló”, amit sok speciális intézményben használnak ma már, segít a gyermekünkkel történt fontos események felidézésében és feldolgozásában.
7. A kívánt viselkedések rendszeres jutalmazása is segíthet, ami akkor alkalmazható legsikeresebben, ha gyermekünk már érti, hogy viselkedése összefügg a jutalommal.
8. A terhek megosztása: Lehetőség szerint vonjunk be több családtagot is az esti rutinba. Ennek egyik legfontosabb előnye, hogy a családtagok tehermentesíthetik egymást, és legalább felváltva kipihenhetik magukat, másik pedig, hogy a gyermek fokozatosan hozzászokhat a változásokhoz. Szintén hasznos, ha a gyermek nemcsak otthon „tanul meg” aludni, hanem más családtagoknál is, hiszen adódhat olyan élethelyzet, amikor muszáj máshol is aludni. Érdemes erre is időben felkészülni.
A fent említett és további módszerek egyénre szabott ötvözésével az esetek többségében sikerrel leküzdhetők az alvásproblémák, és ez további otthoni és intézményi problémák legyőzésének is kulcsa lehet.
Őszi Tamásné gyógypedagógus
Autizmus Alapítvány
Hivatkozások: NAS
Forrás: AOSZ, Esőember folyóirat 2010/3