2017 October 22., Sunday

LOGIN
Regisztráció
Avatar
Nincs még fiókja?

Regisztrációjával hozzáfér a letölthető feladatokhoz, vizuális eszközökhöz és hozzászólhat a fórumhoz is, valamint feliratkozik hírlevelünkre és elfogadja a felhasználási feltételeket.

Elfelejtettem a jelszavam - Elfelejtettem a felhasználónevet

Felhasználási feltételek

Username
Jelszó
Remember me

Termékajánló

Az iskolai integráció lehetősége, előnyei és kockázatai

Ebben a cikkben azt a kérdést igyekszem körbejárni, hogy ideális esetben milyen a jól működő integráció, és milyen kockázatokkal járhat az együttnevelés, amikor a szükséges feltételek hiányoznak. Ahhoz, hogy jól válasszunk iskolát gyermekünknek, fontos átgondolni, hogy mi is az iskoláztatás célja. Általában elmondható, hogy az iskolában eltöltött évek hosszú távú célja minden esetben a felnőttkor megalapozása, és az egyén számára elérhető lehető legjobb életminőség biztosítása. Autizmus diagnózis esetén e célok eléréséhez nyilvánvalóan szükség van a szociális és kommunikációs készségek, valamint a rugalmas viselkedés és gondolkodás fejlesztésére, függetlenül attól, hogy integrált vagy speciális intézménybe jár a gyermek.

Hazai és nemzetközi tapasztalatok sokasága bizonyítja, hogy az autizmussal élő tanulók esetében az iskolai tananyagban való megfelelő, vagy akár kiváló előrehaladás önmagában legtöbbször nem elegendő a felnőttkori önállóság megalapozásához, ahhoz mindenképpen szükséges az autizmusból fakadó nehézségek kompenzálása is.

Minden család természetes vágya, hogy autizmussal élő gyermeke együtt tanuljon a többiekkel. Az integrált keretek elvileg lehetővé teszik, hogy az autizmussal élő tanuló megtanuljon kortársaival együttműködni, és ugyanazt a tananyagot sajátíthatja el, mint a többiek. Fontos azonban leszögezni, hogy az autizmussal élő gyermekek túlnyomó többsége kevéssé képes a társas helyzetekben spontán, segítség nélkül boldogulni és tanulni, sokan közülük nem figyelik, nem utánozzák kortársaik játékát és más tevékenységeit. Sajnos, önmagában az a tény, hogy egy osztályba járnak a többi gyermekkel, nem jelenti azt, hogy ennek hatására úgy is fognak gondolkodni, viselkedni és kommunikálni, mint társaik. A lehetséges előnyök kiaknázásához megfelelő egyéni fejlesztésre van szükség. A jól működő integráció tehát azt jelenti, hogy az iskola egyszerre képes biztosítani a tananyag elsajátítását és az autizmusspecifikus fejlesztést.
 

Ennek szakmai feltételei a következők:

  • A gyermeket tanító valamennyi szakember rendelkezik autizmusspecifikus módszertani tudással, ideális esetben az iskolában foglalkoztatnak autizmushoz értő szakembert.
  • Az iskola minden munkatársa rendelkezik alapvető ismeretekkel az autizmusról.
  • Az integráló intézmény folyamatos kapcsolatban áll egy autizmussal foglalkozó szakmai csoporttal.
  • A fizikai környezet jellemzői, az alkalmazott módszerek és programok alkalmazkodnak az adott gyermek speciális szükségleteihez, azokat egyéni felmérés és fejlesztési terv alapján választják ki.
  • Az autizmussal élő tanulókat integráló pedagógusok számára biztosított a felkészüléshez szükséges többletidő és egyéb erőforrások (pl. eszközök, szakirodalom), hogy az egyénre szabott feladatokat, eszközöket elkészíthessék.
  • Az osztályban, szükség esetén, pedagógiai asszisztens jelenléte biztosított.
  • Szükség lehet arra, hogy a befogadó osztály létszáma alacsonyabb legyen az átlagosnál.
  • Biztosított a folyamatos kommunikáció és az együttműködés a családdal.
  • A tipikus fejlődésű gyermekek, illetve szüleik felkészítése megtörtént, attitűdjük pozitív.
  • Biztosított a megtanult dolgok gyakorlati alkalmazása, általánosítása.

A fent leírt ideális helyzet ma még meglehetősen ritka a hazai gyakorlatban. Ennek egyik oka az autizmus sokszínűsége, spektrumjellege és az egyéni megközelítés szükségessége, hiszen sokféle megoldás elérhetőségére lenne szükség. Azon kívül, hogy a szakmai feltételeknek teljesülniük kell, fontos, hogy az autizmussal élő gyermek képes legyen a kettős követelményrendszernek megfelelni, tehát egyszerre haladni a tananyagban és fejlődni az autizmusban sérült területeken.

Ezek nagyon nehezen teljesíthető követelmények, ezért a teljes integrációhoz általában arra is szükség van, hogy az autizmussal élő tanuló intelligenciája átlagos vagy átlag feletti legyen, autizmusban való érintettsége és esetleges viselkedésproblémája ne legyen súlyos.

Az integráció azonban nemcsak teljes időben, hanem többféle, rugalmasabb formában is megvalósítható. Működhet például az úgynevezett fordított integráció, amikor a tipikus gyermekek látogatják meg az autizmussal élő tanulókat, tervezhető a szociális integráció számos formája, amikor nem tanórákon, hanem különféle programokon és közösségi terekben valósul meg az integráció.

Több európai országban működő gyakorlat és Magyarországon is kipróbált modell, amikor a többségi iskolán belül speciális autista csoportot hoznak létre, az egyes tanulók pedig fokozatosan, egyéni teherbírásuk szerint kapcsolódnak be az osztálytermi munkába. Fontos lenne, hogy a fenti példák a gyakorlatban is működjenek, hogy ne csupán két lehetőség közül kelljen választani: teljes szegregáció vagy teljes integráció.

A fokozatosság és a rugalmas konstrukciók működtetése azért is előnyös, mert a kényszerű, a szakmai feltételek megléte nélküli integráció számos veszéllyel járhat:

  • Az autizmussal élő gyermekek az integráció során egyáltalán nem kapnak sérülés-specifikus fejlesztést.
  • A gyermek a kortárscsoportban magányos, kirekesztett, társai bánthatják, kicsúfolhatják.
  • A tananyagban való megfelelő előrehaladás érdekében a gyermeknek szinte egyáltalán nem jut ideje pihenni, játszani, túlterheltté és frusztrálttá válik. Ez iskolai és otthoni viselkedésproblémákhoz vezet.
  • A gyermek valódi megértés nélkül, mechanikusan tanulja meg a tananyagot, de a mindennapi életben nem tudja alkalmazni.

A tervezetlen, a szükséges szakmai feltételek megléte nélküli integrációnál biztosan előnyösebb a speciális csoport, osztály. A speciális csoportok, intézmények mellett szólhat, hogy gyakran olyan erőforrásokkal, eszközökkel és szakértelemmel rendelkeznek, amelyek nem lelhetők fel a hagyományos többségi iskolákban. Ilyen például a magasabb tanár–diák arány, a vizuálisan támogatott oktatáshoz szükséges eszköztár, a jól képzett munkatársak. Gyakran speciális csoport ajánlható, ha az autizmus mellett valamilyen fokú értelmi sérülés is jelen van, vagy bár ép intellektusú a gyermek, de az autizmusban súlyosan érintett, és a társas helyzetek túlságosan nagy stresszt jelentenek számára.


Őszi Tamásné, gyógypedagógus
Autizmus Alapítvány
Felhasznált irodalom: Balázs A.–Őszi P.–Prekop Cs.:
Pedagógiai irányelvek; Kapocs Bp. 1996

Forrás: AOSZ Esőember folyóirat 2011/1

 

 

Kapcsolódó cikkek

Az auti.hu oldal süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer.
A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el a Jogi Nyilatkozatot.