2017 October 22., Sunday

LOGIN
Regisztráció
Avatar
Nincs még fiókja?

Regisztrációjával hozzáfér a letölthető feladatokhoz, vizuális eszközökhöz és hozzászólhat a fórumhoz is, valamint feliratkozik hírlevelünkre és elfogadja a felhasználási feltételeket.

Elfelejtettem a jelszavam - Elfelejtettem a felhasználónevet

Felhasználási feltételek

Username
Jelszó
Remember me

Termékajánló

Úgy kimegyek külföldre, hogy soha többet nem jövök vissza!

Az alábbi írást a "Meséld el a történetedet" felhívásunkra kaptuk olvasónktól. A szereplők nevét és a helyszínek megnevezését megváltoztattuk. A történet sajnos tipikus, együtt érzünk a posztolóval.
 
A kisfiam 3 évesen bekerült egy óvodába. (Előtte járt bölcsibe.) Eleinte nem volt semmi gond, de kb. 2-3 hónap után az egyik óvó néni jelezte, hogy kisfiam nem hajlandó neki köszönni, hiába kéri. (A szemem láttára lefogta a gyerekem karját és azt mondta neki, hogy márpedig addig nem mész be a terembe, amíg nem mondod hogy „csókolom X néni”!) Illetve nem emeli a kezét futás közben. Az óvónő javasolta, hogy vigyük pszichológushoz.  Addig-addig lett „cseszegetve” ez a szerencsétlen gyerek, hogy elkezdte tépkedni a bőrt az ujjain, illetve egy szót sem szólt. Ez azért rossz, mert már 20 hónapos kora óta 4 szavas mondatokban beszélt. Természetesen 1 év után kivettem az oviból és átvittem egy másikba. 4 és fél éves korában hagyta abba a bőr tépkedését. A jelenlegi oviban azt mondták, hogy nem beszél, illetve nem játszik együtt a többi gyerekkel, vigyem a nevtanba pszichológushoz. Másfél évig jártunk oda, mikor azt mondta a pszichológus, hogy nézze meg egy gyermekpszichiáter, mert ő már „nem tud vele mit kezdeni”. A pszichiáter kérte, töltsük ki az autizmussal kapcsolatos 46 oldalas kérdőívet, mondtam oké, én is kitöltöm, illetve kitöltetem az óvónőkkel is, hogy lássák, mennyire eltérően viselkedik a fiam itthon meg az oviban. A kitöltött kérdőív alapján, a pszichiáter sem tudta eldönteni, szerinte nem autista, de menjük el a gyermekpszichiátriára, ott megmondják a tutit. Tavaly júliusban voltunk ott, 1 hét után sajnos arra a megállapításra jutottak, hogy kisfiam „mégis” enyhe autizmus spektrumzavarral küzd, vagy legalábbis súrolja a határát, illetve nem tudják pontosan, hol helyezkedik el ezen a spektrumon.  A diagnózist 1 évre kaptuk meg és azt mondta a pszichiáter, ha 1 éven belül fel tudom oldani benne ezt a gátlást, félénkséget, szégyenlősséget, akkor visszaveszik a diagnózist. Október hónapban elmentünk a sz.akértői bizottsághoz, ahol kb. 10 percet foglalkozott vele egy pszichológus, és már rögtön kapott is egy kódot. Utána behívott engem és azt mondta, hogy minden feladatot kitűnően megcsinált amit kért tőle, (csak nem szólt hozzá) még egy olyat is, amit szerinte csak a nagyobbak tudnak, de a fiam azt is tudta, amin a pszichológus ledöbbent, erre a fiam elmosolyodott.  
 
A kisfiamnak egy barátja van az oviban, egy kislány, akivel együtt játszik, beszélgetnek, a kislány többször aludt már nálunk, illetve a kisfiam náluk és semmi baj nem volt, csak annyi hogy egyikük sem akar hazamenni a saját otthonába. (mint akik összenőttek) Illetve még egy kisfiú van az oviban, akivel szeret játszani, azért mert az a kisfiú szerinte nagyon okos. (3 éves és tud olvasni.) A kisfiammal csináltattak IQ tesztet 4 éves korában ami 118-as lett. Nagyon intelligensnek tartom a kisfiamat, nagyon tájékozott, nagyon szépen és választékosan beszél, nagyon jól kijön a szüleimmel, többször alszik ott. Az óvó nénijének megengedi, meg a szüleimnek, hogy megpuszilják, nagyon szereti a fejlesztőpedagógusát, a logopédust, az óvó néni szerint már első alkalommal „lepacsizott” az úszómesterrel, mert hogy úszni jár a többi nagycsoportos társával és állítólag ő a legjobb. (De ez kevés, még több emberrel kell beszélgetnie.) 1 éve nyüstöl azzal, hogy szeretne zongorázni, illetve angolul tanulni. Már ritkán játszunk „gyerekes” dolgokat itthon, mint például autózás, inkább az okos telefonok érdeklik, (saját maga tölt le logikai játékokat és tök jól használja őket) illetve word formázások excel tábla létrehozásában nagyon jó. Tavaly érdeklődési köre a Trianon volt, Magyarország 3 részre szakadása, kik vették el és miért, bolygók naprendszer, ősrobbanás, bermuda háromszög. Nagyon jó a matematikában, imád feladatlapokat kitölteni. Kb. féléve már inkább a szellemvilág, boszorkányság, ezotéria, előző élet a téma→ engem is ez érdekel, gondolom ezért érdekli őt is. Rendszeresen részt vesz velem vezetett meditációban, illetve szeretne megtanulni jógázni és érdekli az aikido, zene, tánc. Kevésbé szeret focizni, viszont óriási türelme van a gyöngyfűzéshez, illetve a horgászathoz. Mellesleg, lehet, hogy nem emeli a kezét futás közben, de 2015-ben egy céges futóversenyen lefutott velem 3 km-t.
 
Most 7 éves lesz júliusban, menni fog iskolába. Sajnálattal tapasztaltam, hogy a kerületünkben a 24 iskolából 2 fogadja, akiknek benne van az alapító okiratukban az autizmus, vagyis nem akarják fogadni egyikben sem, mert hogy nincsenek kiképezve a pedagógusok, nem tudják hogy kell tanítani egy autistát, mert ezt csak jól betette nekik az önkormányzat az alapító okiratba, de semmi segítséget nem kaptak hozzá illetve 30-32 főből áll egy osztály, ami biztosan nagyon rossz lenne a kisfiamnak, hozzátették természetesen fölveszik ha nagyon muszáj, de higgyem el hogy nem lesz jó a gyerekemnek. (Pedig az egyik zenei iskola és a kisfiam azt választaná szívesen.) Ők ezt a problémát már többször jelezték, de semmi eredményt nem értek el vele és azt kérték, hogy én is, mint szülő járjak közben. A körzeti iskolát is megnéztem, de nekik nem szerepel az okiratukban az autizmus, de ha „együttműködő” a gyermekem, akkor „bevállalják”, „csak nem kell hangoztatni”. 
 
 
Mondanom sem kell, hogy teljes mértékben fel vagyok háborodva, ami a „kedves” X nénitől kezdve keresztülmentünk/megyünk napjainkig!
 
Ezek szerint ezek az iskolák jól felveszik a támogatást a nagy semmire, meg tök jól elutasítanak! És én most mégis mit csináljak, menjek be az önkormányzatba és borítsam rá az asztalt a polgármesterünkre? Vagy kezdjem inkább az emberi erőforrásoknál? Már elnézést kérek ha modortalannak tűnnék…
 
Az óvónők szerint, nem mehet speciális iskolába, mert nagyon jó értelmi képességekkel rendelkezik, szerintük is baj ha sok gyerek van egy osztályban, de ha biztosítanának mellé egy ped. asszisztenst, / gyógypedagógust akkor semmi baj nem lenne vele.
 
Szerintem a fiam nem is biztos hogy autista…lehet, hogy mutista (ezt jobban el tudom képzelni, mert megválogatja, hogy kivel áll szóba idegenektől nem fogad el semmit, nincsenek dühkitörései, teljesen nyugodt, kiegyensúlyozott gyerek, csak félénksége miatt nem mindenkivel áll szóba) de lehet, hogy a kettő ugyanaz, sajnos nem tudom, mert semmilyen segítséget nem kaptam, egyedül itt a jelenlegi oviba foglalkoztak vele. Elvesztegettem másfél évet a nevtanban, ami ….. sem ért, ismét elnézést kérek. Én a kútfejemből amit gondolok, érzek, hogy a fiamnak egy szocializációs / kommunikációs tréningre lenne szüksége, de miután tavaly még az állásomat is sikerült elveszítenem egy leépítés következtében ezért sajnos nem tudok erre pénzt áldozni illetve értelmes normális szakmai tapasztalattal rendelkező pszichológusra sem. Sajnos a férjem is minimálbért kap (két szakmával és középfokú végzettséggel) és így élünk mi hármasban megy egy macska 24 nm –es lakásban.
 
Szívem szerint egy percig nem tartózkodnék ebben az országban és sajnos a 6 éves gyerekem is ezen az állásponton van: „Anya ha elvégeztem az iskolát én úgy kimegyek külföldre, hogy soha többet nem jövök vissza.”

Kapcsolódó cikkek

Az auti.hu oldal süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer.
A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el a Jogi Nyilatkozatot.