2017 August 17., Thursday

LOGIN
Regisztráció
Avatar
Nincs még fiókja?

Regisztrációjával hozzáfér a letölthető feladatokhoz, vizuális eszközökhöz és hozzászólhat a fórumhoz is, valamint feliratkozik hírlevelünkre és elfogadja a felhasználási feltételeket.

Elfelejtettem a jelszavam - Elfelejtettem a felhasználónevet

Felhasználási feltételek

Username
Jelszó
Remember me

Termékajánló

Hazafelé

Elmegyek a lányomért az iskolába, szorosan átölel, majd a fülembe sikít... Autizmussal él - én meg ővele.

Szóval magához szorít, mert örül nekem és sikít, hogy kiadja a feszültséget. Összeszedem helyette a házi feladatot, a tolltartóját, az uzsonnás dobozt, közben váltok pár szót a tanítónénivel... Összeszedem és kidobom a használt papírzsepiket és a kiürült szívószálas tejes dobozt... Ráadom az utcai cipőt, megfogom a kabátot, a sapkát, sálat és Zivatarlánykám kezét... Már indulhatunk is le a lépcsőn, közben rángat és sikít. Mindenki minket néz, izzadok rendesen. Ebédlőbe már csak én megyek az ételhordóért, gyermek kint vár az ajtó előtt, a szatyroknál, mert ott nem sikít. Ráadom a kabátot, sapkát, sálat. Megyünk a buszmegállóba és várunk, jön a busz felszállunk, fogni kell a kezét, csak úgy jön, különben megáll. Veszem a jegyet, mondom üljön le, mert indul a jármű, elmegy és leül, aztán visszaszalad hozzám... Indul a busz, imbolygunk a kanyarban, fogni kell a kezét, a szatyrot és az ételhordót, kapaszkodni sem ártana... Végre eljutunk a székig és leülünk, újra sikít, megint mi vagyunk a fő látványosság. 1-2 perc után végre csend, 5 perc múlva leszállás... Fogni kell a kezét, mert nem áll fel, nem indul el, nem akar leszállni. Szigethalom, buszállomás. Mindjárt jön a másik buszunk...

Kapcsolódó cikkek

Az auti.hu oldal süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer.
A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el a Jogi Nyilatkozatot.