Egy logopédus privát véleménye a Hoxa fórumán:
Azért, mert a beszédhiba javításában támaszkodni kell a gyermek nyelvi tudatosságára, célzott figyelmére, hangzódifferenciáló képességére, elvonatkoztató képességére, autokorrekciós képességére, önmagára forduló irányított figyelmére stb. Egy-egy beszédhang kialakítása babramunka, helyenként sok ismétléssel, tükör előtt végzett artikulációs gyakorlatokkal (nem túl izgalmasak, pláne sokadik ismételtetésre), erre nem nagyon van türelmük az autizmussal élő gyerekeknek. Elvont fogalom nekik a "hang", az a beszédhang, amire fel kellene hívni a figyelmét, amit a logopédus kialakítani ill. javítani akar. Kialakított beszédhang esetén nekik unalmas feladat lehet az utánmondás, megnevezés, mondatalkotás, szótagolás, stb...
Én úgy gondolom, csak olyan logopédus kezdjen bele ilyesmibe, aki eleve speciális tudással is rendelkezik autizmus terápiája terén. Egy egyszerű, pár hangra kiterjedő beszédhiba javítása évekbe is telhet, míg nt gyereknél lehet, hogy erre pár hónap elegendő.
A grammatikai rendezés (ragok, mondatszerkesztés megtanulása, szókincsbővítés, stb.) pedig még több munka.
Egy nt gyermeket motivál a logopédus lénye, személyisége, a neki való megfelelés vágya, a saját sikerének (egy beszédhang/szó szép kiejtése,egy feladat helyes megoldása, stb.) megélése , az érdekes feladatok, a csoport többi tagjával végzett közös játék, a házi feladat, amit Anyával otthon közösen megoldhat és Anya elismerését is kiválthatja. Erre a gyermeki személyiségből adódó megfelelési vágyra nehezebben támaszkodhatunk egy autizmussal élő gyermeknél.
