Én per pillanat labolen véleményével értek egyet. Kell a diagnózis. Nekem. Pontosan azért, mert nem mindegy, hogy ki, mit és hogyan fejleszt a gyereken. Azért kell a vizsgálat, hogy tudjam, a gyerek azért reagál így vagy úgy, mert autista, hiperaktív, beszédfogyatékos, mit tudom én mi és nem azért, mert én rontottam el valamit. Azt már most tudom, hogy a papírt nem fogjuk lobogtatni sehol hivatalosan, pláne nem a bizottság előtt. Az ovi, ahova jár, hivatalosan is integrál autistákat, most is van autista gyermek (másik csoportban). A gyógypedagógus és a fiam óvónői tudnak a problémákról, bár szerintük, ha autista is, csak enyhén érintett, ők is azt mondják, hogy a papírt jól el kell dugni a fiókba. Most viszont ott tartunk, hogy elvileg ugye jövő szeptemberben kezdenie kellene az iskolát. Az esze meg is van hozzá, az egyéb problémák miatt viszont nem tudjuk eldönteni, hogy mivel tennénk jót. Azzal, ha menne suliba (csak kis létszámú, logopédiai osztály jöhet szóba), vagy azzal, ha maradna még egy évet oviban. Az a hiú ábrándom, hogy egy átfogó vizsgálat után, ahol nem egy, hanem több szakember látja őt, ahol nem csak két személyes helyzetekben kell teljesíteni, hanem csoportban (nálunk ez utóbbi az egyik gond), szóval egy komplex vizsgálat után, diagnózissal talán könnyebben tudok dönteni. Így továbbra is szeretném, hogy ha valaki volt már ilyen egy hetes vizsgálaton, akkor ossza meg a tapasztalatait, milyen vizsgálatok, hogyan zajlottak, stb.